Diszlexia és diszgráfia gyermekkorban – túlterhelődés és önszabályozás
Mit él át egy diszlexiás vagy diszgráfiás gyermek tanulás közben?
Amikor a gyermek tudja, mégsem tudja megmutatni
Diszlexia, diszgráfia, túlterhelődés és önszabályozás a SELF Integrative Method™ Gyermek–Szülő Program szemléletében
A diszlexia és a diszgráfia nem egyszerűen arról szól, hogy egy gyermeknek nehezebben megy az olvasás vagy az írás.
A folyamatos erőfeszítés, a hibázás, az ismétlődő kudarcélmények és az ezekhez kapcsolódó bizonytalanság érzelmi és figyelmi túlterhelődéssel is együtt járhat. Egy idő után ezért nemcsak az válik fontossá, mit tud a gyermek, hanem az is, hogy az adott pillanatban mennyire fér hozzá ahhoz, amit tud.
A SELF Integrative Method™ Gyermek–Szülő Program szemléletében ezért a célzott fejlesztés mellett arra is figyelünk, mi történik a gyermekkel tanulás közben: hogyan változik a figyelme, milyen testi és érzelmi jelzéseket ad, hogyan reagál a hibázásra és a fokozódó terhelésre, illetve hogyan támogatható abban, hogy egyre pontosabban felismerje és szabályozza saját állapotát.
Nem azért, mert minden tanulási nehézség mögött túlterhelődés áll.
Hanem azért, mert a tanulás mindig egy adott testi, érzelmi és figyelmi állapotban történik.
A diszlexia és a diszgráfia nem egyszerűen „figyelmetlenség”
A diszlexia specifikus tanulási zavar, amely elsősorban az olvasás és a helyesírás elsajátításának pontosságát, folyamatosságát és automatizálódását érintheti. Hátterében összetett neurobiológiai, genetikai, kognitív és környezeti tényezők kölcsönhatása állhat.
A diszgráfia az írás különböző területein jelentkező tartós nehézségekkel járhat. Érintheti többek között a kézírás kivitelezését, a betűalakítást, az írás tempóját, az olvashatóságot, a helyesírást, illetve bizonyos esetekben az írásbeli kifejezés gördülékenységét is.
Ez azért lényeges, mert a gyermek teljesítményét nem érdemes egyszerűen akaraterő, szorgalom vagy motiváció kérdéseként értelmezni.
A „figyelj jobban”, „koncentrálj”, „hiszen ezt tegnap még tudtad” típusú mondatok önmagukban nem oldják meg azt a feldolgozási vagy készségszintű nehézséget, amely az olvasási és írási problémák hátterében áll.
Ugyanakkor van egy másik réteg is, amelyre érdemes figyelmet fordítani: mi történik a gyermekkel akkor, amikor hosszabb ideje próbál teljesíteni egy számára fokozott erőfeszítést igénylő helyzetben?
Amikor már nemcsak a feladat nehéz
Egy diszlexiával vagy diszgráfiával érintett gyermek számára egy hétköznapi olvasási vagy írási feladat is nagyobb koncentrációt és tudatos erőfeszítést igényelhet.
Ehhez társulhat az időnyomás, a hibázástól való félelem, a javítás, az összehasonlítás, a korábbi kudarcok emléke vagy az az élmény, hogy másoknak mindez látszólag könnyebben megy.
Ilyenkor előfordulhat, hogy a gyermek teljesítménye egy ponton látványosan megváltozik.
Egyre többet hibázik. Elveszíti a sort. Ugyanazt többször visszaolvassa. Nem emlékszik az instrukcióra. Kapkodni kezd. Fészkelődik. Elfárad. Dühös lesz. Sírni kezd. Elutasítja a feladatot.
Más gyermek éppen ellenkezőleg reagál: elcsendesedik, lelassul, hosszasan nézi a lapot, nem válaszol, vagy egyszerűen azt mondja:
„Nem tudom.”
És van, aki még erősebben próbál kontrollálni: újra és újra radíroz, minden betűt tökéletesre akar formálni, vagy folyamatosan megerősítést kér:
„Ez jó?” „Biztos?” „Így kell?”
A túlterhelődésnek tehát nincs egyetlen, minden gyermekre érvényes arca.
Honnan vehetem észre, hogy túl sok lett?
Nem egyetlen tünetet érdemes keresni, hanem a gyermek saját megszokott működéséhez képest bekövetkező változást.
Lehet, hogy romlik a figyelme és egyre több olyan hibát vét, amelyet a tanulás elején még nem követett el. Lehet, hogy megváltozik a testtartása, befeszül, rágni kezdi a ceruzát, dörzsöli a szemét, mocorog, gyakran felállna vagy testi panaszokat jelez.
Megjelenhet ingerlékenység, sírás, düh, szorongás vagy feladatkerülés, és lőfordulhat az is, hogy a gyermek önmagát kezdi minősíteni:
- „Nekem ez nem megy.”
- „Én ezt soha nem fogom tudni.”
- „Buta vagyok hozzá.”
Ezeket a jelzéseket nem érdemes automatikusan a diszlexia vagy a diszgráfia tüneteiként értelmezni, és önmagukban természetesen diagnózist sem jelentenek.
Arra azonban felhívhatják a figyelmet, hogy a gyermek aktuális terhelése meghaladta azt a szintet, amely mellett még hatékonyan tud kapcsolódni a feladathoz.
Ilyenkor érdemes lehet ahelyett, hogy azonnal tovább sürgetnénk, feltenni egy másik kérdést:
Lehet, hogy ebben a pillanatban már nem az akarás a fő kérdés, hanem az, hogy túl sok lett számára?
Mit jelent a „túlterhelés-korrekció” a diszlexia–diszgráfia folyamatban?
A diszlexiával vagy diszgráfiával érintett gyermek támogatása összetett folyamat. A célzott olvasási és írási készségek fejlesztése mellett fontos figyelmet fordítani arra is, milyen testi, érzelmi és figyelmi állapotban érkezik a gyermek a tanulási helyzetbe, és hogyan változik ez az állapot a terhelés során.
A képen bemutatott túlterhelés-korrekciót ezért a SELF Integrative Method™ Gyermek–Szülő Programban a komplex diszlexia–diszgráfia korrekciós folyamat egyik előkészítő, szabályozást támogató elemeként helyezzük el.
Fontos azonban pontosan meghatározni a szerepét.
A gyakorlat önmagában nem kezeli a diszlexiát vagy a diszgráfiát, és nem helyettesíti az olvasási, írási, helyesírási vagy más érintett készségek célzott fejlesztését. Nem abból indulunk ki, hogy bizonyos testpontok érintése önmagában korrigálja a tanulási zavart vagy közvetlenül javítja az olvasási és írási teljesítményt.
A szerepe más.
A tanulásra való felkészülés egyik lépéseként lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek megálljon, figyelme visszatérjen a testéhez és a jelen pillanathoz, és észlelhesse saját aktuális állapotát, mielőtt továbbhalad a feladattal.
Különösen jelentős lehet ez akkor, amikor azt látjuk, hogy a gyermek figyelme szétesik, egyre több hibát vét, befeszül, kapkodni kezd, elfárad, frusztrálttá válik, vagy már nehezebben fér hozzá ahhoz a tudáshoz, amely nyugodtabb állapotban rendelkezésére áll.
Ilyenkor nem feltétlenül az a következő lépés, hogy még erősebben próbáljuk visszaterelni a feladathoz.
Előbb megkérdezhetjük:
„Mi történik most benned, és mire van szükséged ahhoz, hogy újra hozzáférhetőbbé váljon számodra a tanulás?”
A szülő vagy a gyermekkel dolgozó szakember üzenete pedig nem az:
„Ettől jobban fogsz olvasni.”
Hanem sokkal inkább:
„Látom, hogy ez most sok lett. Álljunk meg egy pillanatra, segítsünk a testednek és a figyelmednek rendeződni, majd nézzük meg, hogyan tudunk továbbhaladni.”
Így a túlterhelés-korrekció helye világossá válik a folyamatban:
nem a célzott fejlesztés helyett, hanem annak előkészítő és kiegészítő elemeként.
Önálló otthoni gyakorlás során is ebben az értelemben érdemes alkalmazni. Nem teljes körű diszlexia–diszgráfia korrekcióként, hanem a tanulási helyzetre való ráhangolódást és az önszabályozás fokozatos fejlődését támogató gyakorlatként.
Nem a gyermek „megjavítása” a cél
A SELF Integrative Method™ szemléletében különösen fontosnak tartom, hogy a gyermek ne azt tanulja meg:
„Valami baj van velem, ezért meg kell javítani engem.”
Sokkal inkább azt:
„Megtanulhatom felismerni, mi történik bennem.”
Észrevehetem, amikor elfáradok, amikor már kapkodok, amikor egyre nehezebben figyelek. Amikor a hibázástól való félelem nagyobb teret kap, mint maga a feladat. Amikor rövid szünetre, segítségre vagy másfajta támogatásra van szükségem.
Ez már túlmutat a tanulástechnikán.
Önészlelés, szabályozás és fokozatosan fejlődő autonómia.
A szülő szerepe sem az, hogy minden nehézséget eltüntessen a gyermek útjából. A kapcsolat azonban olyan biztonságos keretet teremthet, amelyben a gyermek kezdetben segítséggel, később pedig egyre önállóbban képes felismerni és befolyásolni saját állapotát.
A SELF Integrative Method™ Gyermek–Szülő Program egyik fontos fejlődési íve ezért:
kapcsolódás → ko-reguláció → önészlelés → önszabályozás → autonómia.
Nem azért segítünk, hogy a gyermeknek mindig szüksége legyen ránk. Azért segítünk, hogy idővel egyre több saját eszköze legyen önmagához.
A szabályozás nem helyettesíti a célzott fejlesztést
Ezt a két területet fontos egyszerre látni és szakmailag elkülöníteni.
A diszlexia célzott támogatásában a bizonyítékokon alapuló megközelítések közé tartozik az explicit, szisztematikus, strukturált olvasás- és írástanítás; az International Dyslexia Association ezt a megközelítést Structured Literacy néven írja le. A fejlesztés a gyermek egyéni profiljához, életkorához és szükségleteihez igazodik.
Ha diszlexia vagy diszgráfia gyanúja merül fel, megfelelő szakértői vizsgálatra és szükség esetén célzott gyógypedagógiai, pedagógiai vagy más szakmai támogatásra van szükség.
A SELF Integrative Method™ Gyermek–Szülő Programban alkalmazott szabályozási munka nem ezek helyére lép.
Egy másik, ugyanakkor a gyermek mindennapi működése szempontjából fontos kérdéshez kapcsolódik, milyen állapotban próbál tanulni a gyermek, hogyan reagál a fokozott terhelésre, és hogyan tud egyre aktívabb résztvevőjévé válni saját szabályozási folyamatának?
Mert miközben fontos, hogy megértsük, hogyan tanul a gyermek, legalább ilyen fontos észrevennünk azt is, hogyan éli meg önmagát tanulás közben.
Ne csak azt kérdezzük: „Hány hibát vétett?”
Hanem azt is: „Mi történik vele, amikor hibázik?”
Ne csak azt:„Miért nem figyel?”
Hanem azt is: „Mi terheli most a figyelmi kapacitását?”
És ne csak azt: „Hogyan teljesíthetne jobban?”
Hanem azt is: „Hogyan fejlődhet úgy, hogy közben megőrizhesse és építhesse saját kompetenciaérzését?”
A cél ugyanis nem pusztán az, hogy egy gyermek jobban olvasson vagy könnyebben írjon.
A cél az is, hogy a saját nehézségei mellett egyre pontosabban értse önmagát, felismerje a túlterhelődését, merjen segítséget kérni, megtapasztalja saját kompetenciáját, és fokozatosan kialakítsa azokat a szabályozási lehetőségeket, amelyekkel egyre önállóbban tud visszatalálni a tanuláshoz.
És talán ez az egyik legfontosabb tapasztalat, amelyet magával vihet:
Attól, hogy valami nehezebben megy, még nem velem van baj. Megtanulhatom, hogyan működöm, és azt is, hogyan tudom egyre jobban támogatni önmagamat.
Beuss
SELF Integrative Method™
Gyermek–Szülő Program
Fontos szakmai keret: a bemutatott szabályozási gyakorlat a SELF Integrative Method™ Gyermek–Szülő Program komplex diszlexia–diszgráfia korrekciós folyamatában előkészítő, szabályozást támogató elemként alkalmazható. Önálló otthoni gyakorlása nem helyettesíti a megfelelő diagnosztikai vizsgálatot, a célzott gyógypedagógiai/olvasás- és írásfejlesztést vagy más, a gyermek szükségleteinek megfelelő szakmai ellátást.