Amikor nem a „nyunyó” a kérdés, hanem az, hogy ki marad mellettem az érzéseimmel
A szülő nyugodt, érzelmileg elérhető jelenléte és a ko-reguláció idővel belső tapasztalattá válhat, amelyből fokozatosan fejlődik a gyermek saját önszabályozási képessége.
Hogyan segítheti a szülői jelenlét és a ko-reguláció a gyermek érzelemszabályozását? A biztonságos kapcsolódástól az önálló önszabályozás fejlődéséig.
Ma egy egészen más helyzetben aktiválódott bennem egy korai, sérülékenyebb rész, és egy olyan témát hozott közel, amely a gyermek–szülő kapcsolatban is újra és újra megjelenik.
Hogyan tanul meg egy gyermek megnyugodni, amikor túl sok lesz benne valami?
Amikor egy gyermek dühös, fél, csalódott, szomorú vagy szorong, az idegrendszere még nem ugyanazokkal a szabályozási lehetőségekkel rendelkezik, mint egy felnőtté. Sokszor nem egyszerűen arra van szüksége, hogy „megnyugodjon”, hanem arra, hogy valaki segítsen neki együtt maradni azzal, amit éppen átél.
Egy nyugodtabb hang, egy biztonságot adó tekintet, az életkorának megfelelő testközelség, az érzéseinek megnevezése vagy egyszerűen egy érzelmileg elérhető felnőtt jelenléte mind része lehet ennek.
A gyermek ilyenkor nemcsak megnyugszik.
Tapasztalatot szerez arról, hogyan lehet egy nehéz érzést végigélni anélkül, hogy egyedül kellene maradnia vele.
És itt válik érdekessé a plüss, a cumi, a takaró vagy a „nyunyó” szerepe.
Ezekkel önmagukban nincs semmi baj. Sőt, egy szeretett, ismerős tárgy valódi megnyugvást és biztonságérzetet jelenthet a gyermek számára. A kérdés nem az, hogy használja-e, hanem az, hogy a tárgy kiegészíti vagy helyettesíti a kapcsolatot.
Más tapasztalatot jelent ugyanis az, amikor a szülő azt közvetíti:
„Látom, hogy most nagyon nehéz. Itt vagyok. Hozzuk ide a nyunyódat is, ha szeretnéd.”
És mást, amikor a gyermek újra és újra azt tapasztalja:
„Menj a szobádba. Nyugodj meg. Fogd meg a plüssödet.”
Az első helyzetben a tárgy a kapcsolódás része lehet.
A másodikban, (ha ez rendszeresen az érzelmi jelenlét helyére kerül) a gyermek számára könnyebben kialakulhat az a tapasztalat, hogy a nehéz belső állapotaival elsősorban egyedül kell boldogulnia.
A SELF Integrative Method™ gyermek–szülő szemléletében ezért nem az a cél, hogy minden feszültséget a szülő oldjon meg a gyermek helyett, és nem is az, hogy minden kellemetlen érzést azonnal megszüntessünk.
A cél a ko-regulációból fokozatosan fejlődő önszabályozás.
→ Először együtt.
→ Később egyre inkább önállóan.
Nem az érzés eltüntetésével, hanem annak felismerésével, megtartásával és szabályozásával.
Így a gyermek lassan nemcsak azt tanulja meg, mitől nyugszom meg, hanem valami ennél mélyebbet is:
„Ami bennem történik, elviselhető, kapcsolódhatok hozzá. Kérhetek segítséget, idővel én magam is egyre többet tudok tenni azért, hogy visszataláljak az egyensúlyomba.”
Talán ezért nem az a legfontosabb kérdés, hogy van-e a gyermeknek nyunyója, plüsse vagy más megnyugtató tárgya, hanem az:
Amikor nehéz érzésekkel érkezik hozzánk, talál-e mellettük bennünket is?
És egy térnyitó kérdés önmagunk felé:
Amikor valaki melletted szomorú, dühös vagy túlterhelt, ösztönösen meg akarod oldani, el akarod csendesíteni, magára hagyod vele, vagy képes vagy egy ideig egyszerűen jelen lenni mellette?
Beuss
SELF Integrative Method™
Gyermek–Szülő Program
#SELFIntegrativeMethod #gyermekszülőkapcsolat #érzelemszabályozás #koreguláció #érzelmibiztonság #tudatosszülőség #önszabályozás #gyermeknevelés