A jelen reakciója nem mindig a jelenből születik - Hogyan formálja testi állapotunk, érzelmi jelentésadásunk és tanult kapcsolati működésünk a választásainkat?

Miért reagálunk túl bizonyos helyzeteket? | SELF Integrative Method

Miért reagálunk néha sokkal intenzívebben egy helyzetre, mint ahogyan azt a jelen esemény önmagában indokolná?

Egy mondat, egy tekintet, egy elmaradt válasz vagy egy kapcsolati távolodás olykor olyan érzelmi és testi reakciót indít el bennünk, amelynek intenzitását magunk sem értjük. Ilyenkor könnyű azt gondolni: „Túlreagálom.”

A SELF Integrative Method szemléletében azonban nem csupán azt vizsgáljuk, mi történt velünk, hanem azt is, mi történt bennünk.

A jelen helyzet találkozhat korábbi tapasztalatainkkal, érzelmi jelentéseinkkel, testi-idegrendszeri válaszainkkal és tanult kapcsolati mintázatainkkal. Így előfordulhat, hogy miközben tudatosan a jelenben vagyunk, egy részünk egy korábban megtanult válasz szerint reagál.

A valódi önismereti fordulat ezért nem feltétlenül ott kezdődik, hogy megpróbáljuk megszüntetni a reakcióinkat, hanem ott, hogy megtanuljuk észlelni, megérteni és elkülöníteni őket.

• Mi történt?
• Mit érzek?
• Mit jelent ez számomra?
• Mit ismerek ebből korábbról?
• Mire van most szükségem?
• És mit választanék, ha nem kizárólag az automatikus reakcióm vezetne?

A SELF Integrative Method ebben a térben dolgozik:

Észlelés → Feltárás → Szabályozás → Mintázatfelismerés → Új választás → Integráció.

Mert az önismeret nem ott ér véget, hogy megértjük, miért működünk úgy, ahogyan működünk.

Ott kezd igazán átalakulni, amikor megjelenik a lehetőség arra, hogy másképpen válasszunk.

A jelen reakciója nem mindig a jelenből születik

Hogyan formálja testi állapotunk, érzelmi jelentésadásunk és tanult kapcsolati működésünk a választásainkat?

Vannak helyzetek, amelyek kívülről nézve alig indokolnák azt az intenzitást, amely belül megjelenik.

• Valaki nem válaszol időben.
• A társunk másként dönt, mint mi.
• Kritikát kapunk.
• Egy beszélgetésben nem érezzük magunkat meghallva.
• Valaki távolabb húzódik.
• Esetleg egyszerűen csak megváltozik a hangszíne.

A történés önmagában lehet néhány másodperc, a belső reakció mégis sokkal nagyobb:

megfeszül a test, megváltozik a légzés, felgyorsulhat a gondolkodás, megjelenik a düh, a szorongás, a félelem, a szégyen vagy a késztetés arra, hogy támadjunk, magyarázkodjunk, visszahúzódjunk, alkalmazkodjunk vagy megszakítsuk a kapcsolatot.

Ilyenkor könnyű azt mondani magunknak:

• „Túlreagálom.”

A SELF Integrative Method szemlélete más kérdést tesz fel:

• Mi van akkor, ha a reakció intenzitása nem érthető meg kizárólag abból, ami most történt?

Nem csupán arra reagálunk, ami történt

Az emberi működés nem egyszerű inger–válasz rendszer. A jelen történéseit folyamatosan értelmezzük.

A reakciónk kialakulásában szerepet kaphat:

• az aktuális testi és idegrendszeri állapotunk,
• az érzelmi reakciónk,
• a helyzetnek tulajdonított jelentés,
• korábbi tapasztalataink,
• tanult kapcsolati mintáink,
• valamint a rendelkezésünkre álló szabályozási és megküzdési lehetőségek.

Ezért ugyanaz az esemény két ember számára egészen más belső valóságot hozhat létre.

Valaki nem válaszol az üzenetünkre.

A tény: nem érkezett válasz.

A hozzá kapcsolódó jelentés azonban lehet: „Biztosan elfoglalt.”

De lehet: „Nem vagyok fontos.” ; „Haragszik rám.” ; „El fog hagyni.” ; Valamit rosszul csináltam.”

A reakciónk pedig már nem egyszerűen a telefon kijelzőjén látható eseményhez kapcsolódik, hanem ahhoz is, amit az esemény számunkra jelenteni kezdett.

Tény és jelentés - ugyanaz, mégsem ugyanaz

A SELF Integrative Method egyik fontos megkülönböztetése:

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a jelentésünk „nem valós”, az élményünk nagyon is valós lehet.

Ha egy helyzetben kívülállónak, elutasítottnak vagy veszélyeztetettnek érezzük magunkat, annak valódi érzelmi és testi következménye lehet.

A lényeg annak felismerése, hogy:

az érzésem érvényes, miközben az érzéshez kapcsolódó értelmezésem vizsgálható.

Ez rendkívül fontos különbség, mert ha minden belső jelentésünket objektív tényként kezeljük, akkor könnyen az alapján cselekszünk, amit feltételezünk, nem pedig az alapján, ami ténylegesen történik.

Amikor a jelen találkozik a tanult múlttal

Korábbi kapcsolataink és élettapasztalataink nem egyszerűen történetek maradnak, tanulunk belőlük.

Tanulhatunk például arról, hogy:

• biztonságos-e szükségletet kifejezni;
• mi történik, ha nemet mondunk;
• lehet-e valakire számítani;
• mit jelent a konfliktus;
• hogyan reagálnak mások a sebezhetőségünkre;
• mit kell tennünk ahhoz, hogy kapcsolatban maradjunk.

Ezekből fokozatosan kialakulhatnak automatikus kapcsolati várakozások és válaszmódok.

Például:

• „Ha problémát okozok, elutasítanak.”
• „Ha nem alkalmazkodom, elveszítem a kapcsolatot.”
• „Ha valaki eltávolodik, veszélyben vagyok.”
• „Ha nem kontrollálom a helyzetet, kiszolgáltatott leszek.”
• „Ha megmutatom, mit érzek, sérülni fogok.”
• Ezek nem feltétlenül tudatos mondatok.
• Sokszor csak a reakciót vesszük észre.

A SELF Integrative Method ezért nem áll meg annál, hogy azonosítja a gondolatot.

A folyamatot több egymással összefüggő rétegen vizsgáljuk:

TÖRTÉNÉS

Mi történt tényszerűen?

↓

TESTI–IDEGRENDSZERI ÉSZLELÉS

Mi történik a testemben?

↓

ÉRZELEM

Mit érzek?

↓

JELENTÉS

Mit jelent számomra az, ami történt?

↓

TANULT MINTÁZAT

Ismerős-e ez a belső történet valahonnan?

↓

SZÜKSÉGLET

Mire van valójában szükségem?

↓

ÉRTÉK

Mi az, ami számomra ebben mélyen fontos?

↓

SZABÁLYOZÁS

Képes vagyok-e újra jelen lenni anélkül, hogy az automatikus reakció teljesen átvenné az irányítást?

↓

SZABAD VÁLASZTÁS

Mit szeretnék most tenni abból az emberből, aki ma vagyok?

A felismerés önmagában még nem integráció

Az önismereti munkában gyakori élmény:

„Már pontosan tudom, miért csinálom => mégis ugyanúgy csinálom.”

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a felismerés értéktelen, hanem azt mutatja, hogy a kognitív megértés és az új működés nem ugyanaz.

• Megérthetem, hogy miért félek az elutasítástól, ettől még a testem aktiválódhat.
• Felismerhetem, hogy hajlamos vagyok túlalkalmazkodni, ettől még konfliktusban automatikusan igent mondhatok.
• Tudhatom, hogy nem kellene minden távolodást elhagyásként értelmeznem, ettől még megérkezhet a félelem.

Ezért a SELF-ben a cél nem csupán a felismerés. A cél az integráció.

Vagyis hogy az új megértés fokozatosan megjelenjen:

• a testhez való viszonyban, az érzelemszabályozásban, a kommunikációban, a határhúzásban,a kapcsolati viselkedésben és végül a konkrét választásainkban.

Reakció vagy válasz?

A reakció gyakran gyors →   Automatikus  →  Ismerős. → Sokszor azt teszi, amit korábban megtanultunk a biztonság megőrzésére. A tudatos válasz ezzel szemben teret igényel, egy apró belső teret a történés és a cselekvés között.

Ebben a térben jelenhet meg:

• „Érzem, hogy félek, de nem kell támadnom.”
• „Érzem, hogy dühös vagyok  és mégis elmondhatom tisztán, mire van szükségem.”
• „Érzem, hogy kívülállónak élem meg magam  és megvizsgálhatom, mi történt valójában.”
• „Érzem a késztetést, hogy alkalmazkodjak, de megkérdezhetem magamtól, mit választanék szabadon.”

Itt kezd megváltozni a kapcsolatunk önmagunkkal, és gyakran innen kezd változni a kapcsolatunk másokkal is.

Nem az a cél, hogy ne aktiválódjunk többé

A tudatos önismereti munka nem egy olyan ember létrehozásáról szól, akit többé semmi nem érint meg. Az érzelmi egészség nem érzelemmentesség.

A cél inkább annak növelése, hogy:

• hamarabb észrevegyük, mi történik bennünk;
• pontosabban tudjuk elkülöníteni a tényt a jelentéstől;
• felismerjük a tanult mintát;
• képesek legyünk szabályozni az állapotunkat;
• és egyre több helyzetben legyen választásunk arra, hogyan válaszolunk.

Ez a SELF egyik központi gondolata:

A szabadság nem azt jelenti, hogy nincs múltunk. Azt jelenti, hogy a múltunknak nem kell minden alkalommal helyettünk választania.

Somatic. Emotional. Learned. Free Choice.

Ezért jelenik meg a SELF Integrative Method szemléletének négy meghatározó dimenziója:

SOMATIC

Mit érzékel és hogyan reagál a test?

EMOTIONAL

Milyen érzelmi válasz jelenik meg?

LEARNED

Milyen tanult jelentések és kapcsolati mintázatok aktiválódnak?

FREE CHOICE

Mi válik lehetségessé akkor, amikor már nem kizárólag az automatikus működés vezet?

A négy réteg nem egymástól elkülönülő terület, hanem gymásra ható rendszer, és éppen ezért az önismereti változás sem feltétlenül egyetlen ponton történik.

A SELF kérdése

Legközelebb, amikor egy helyzet aránytalanul erősen megérint, mielőtt azt kérdeznéd:

„Miért vagyok már megint ilyen?”

próbáld meg inkább ezt:

• Mi ez?
• Mi történt?
• Mi történik most bennem?
• Mit jelent ez nekem?
• Mit kezdhetek vele?
• Ismerős ez a jelentés valahonnan?
• Mire lenne most valójában szükségem?
• És ha nem az automatikus reakcióm választana helyettem, mit választanék én?

Talán éppen ebben a kérdésben nyílik meg az a tér, ahol az önismeretből valódi változás lehet.

SELF Integrative Method

Észlelés → Feltárás → Szabályozás → Mintázatfelismerés → Új választás → Integráció

Ahol nem az a kérdés, hogyan szabaduljunk meg önmagunktól, hanem hogyan váljunk egyre szabadabbá önmagunkon belül.

#SELFIntegrativeMethod #SelfLoveAkadémia #önismeret #érzelemszabályozás #érzelmitudatosság #kapcsolatiminták #testtudatosság #idegrendszer #önreflexió #tudatosválasztás #tudatoskapcsolatok #tanultminták #belsőmunka #önfejlesztés #integratívszemlélet

Nincsenek hozzászólások

Válasz