Tényleg azt látjuk, amire az elménk ráhangolódott? >> Hogyan alakítják észlelésünket a múltbeli tapasztalatok és belső mintázatok

Nem egyszerűen azt látjuk, ami körülöttünk történik, figyelmünk szelektál, elménk értelmez, idegrendszerünk reagál, korábbi tapasztalataink pedig befolyásolhatják, minek tulajdonítunk jelentőséget.

De vajon hol húzódik a határ a jelen valósága és a múltból hozott belső térkép között?

A SELF Integrative Method™ szemléletében az önismeret nem „pozitív átprogramozás”, hanem annak egyre pontosabb felismerése, hogy mit látunk, mit teszünk hozzá ahhoz, amit látunk és hol nyílhat meg egy új választás lehetősége.

Gyakran halljuk, hogy „azt látod, amire az elmédet programozod”. Van ebben igazság, de az emberi működés ennél jóval összetettebb.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy eldöntjük, mit szeretnénk látni, és az agyunk onnantól ennek megfelelő valóságot gyárt számunkra. Inkább arról, hogy az idegrendszerünk és az elménk folyamatosan szelektál, értelmez, jelentést tulajdonít és előre jelez.

A környezetünkből egyszerre felfoghatatlanul sok információ érkezik, nem tudunk mindennek ugyanolyan figyelmet adni, ezért szükségünk van olyan mechanizmusokra, amelyek eldöntik, mi kerüljön előtérbe. No és itt válik igazán érdekessé a kérdés. Nemcsak azt érzékeljük, ami történik, hanem jelentést is adunk neki

Képzeld el, hogy belépsz egy helyiségbe, ahol többen beszélgetnek, majd valaki rád néz, majd elfordítja a tekintetét. Önmagában ez mindössze egy esemény, de az egyik ember számára azt jelentheti >> „Biztosan nem kedvel.” egy másiknak >> „Talán zavarban van.”
Egy harmadik pedig észre sem veszi.

Ugyanaz a külső történés, mégsem ugyanaz a belső valóság.

A különbség nem feltétlenül magában az eseményben van, hanem abban, hogyan találkozik az esemény a bennünk már meglévő tapasztalatokkal, elvárásokkal és jelentésekkel.

A SELF Integrative Method™ szemléletében ezért nemcsak azt kérdezzük >> Mi történt?

Hanem azt is >> 

• Mit vettem észre belőle? 
• Mit jelentett számomra? 
• Mi aktiválódott bennem? 
• És miért éppen ezt a jelentést kapcsoltam hozzá?

A figyelmünk valóban szelektál
Jól ismert hétköznapi élmény, amikor kinézünk magunknak például egy bizonyos autót, és néhány nap múlva úgy érezzük, hirtelen mindenhol ugyanaz a típus jelenik meg.  Természetesen nem szaporodtak el egyik napról a másikra ezek az autók, csupán a figyelmünk változott meg. Ami korábban jelentéktelen részlet volt, az most fontossá vált, ezért könnyebben észrevesszük.

Hasonló folyamat működhet az emberi kapcsolatainkban is, csak ott sokkal nagyobb a tét.
Ha valaki korábbi tapasztalatai alapján fokozottan érzékeny az elutasításra, könnyebben észlelheti azokat a jeleket, amelyeket távolodásként vagy elutasításként lehet értelmezni.
Ha valaki azt tanulta meg, hogy teljesítménnyel szerezhet elfogadást, különösen érzékennyé válhat mások elégedetlenségének legapróbb jelzéseire. Ha pedig mélyen él benne a tapasztalat, hogy „nem számítok”, könnyen előfordulhat, hogy sokkal hamarabb észreveszi azokat a helyzeteket, amelyek ezt látszanak megerősíteni, miközben kevésbé érzékeli azokat, amelyek ellentmondanak ennek.

Itt kapcsolódik a folyamat a megerősítési torzításhoz is: hajlamosak lehetünk nagyobb figyelmet adni azoknak az információknak, amelyek összhangban állnak már meglévő elképzeléseinkkel, miközben az ezeknek ellentmondó információkat könnyebben figyelmen kívül hagyjuk vagy másképpen értelmezzük.

Viszont nem csak az elménk „szemüvegéről” van szó. 

A SELF Integrative Method™ ennél tovább megy, mert amit egy adott helyzetben észreveszünk és ahogyan azt értelmezzük, nem pusztán gondolkodási kérdés.

A test és az idegrendszer is részt vesz benne. Egy korábban sok bizonytalanságot megélt ember számára például egy másik személy hallgatása nem feltétlenül semleges csendként jelenik meg, a test már azelőtt feszültté válhat, hogy tudatosan megfogalmazná:
„Valami nincs rendben.” Megváltozhat a légzés, nőhet az izomfeszülés, felgyorsulhat a gondolkodás, megjelenhet a késztetés arra, hogy magyarázatot keressünk, megnyugtassuk a másikat, visszahúzódjunk vagy éppen védekezni kezdjünk.

Ezért nem elegendő mindig egyszerűen azt mondani >> „Gondolkodj másképp.” Ha egy reakció mélyen összekapcsolódott korábbi érzelmi és kapcsolati tapasztalatokkal, annak megváltoztatása gyakran többet jelent egy új gondolat megtanulásánál.

No és mi a helyzet a családból hozott mintákkal? 

A világ értelmezését nem egy üres lappal kezdjük, gyermekként kapcsolatainkon keresztül tanulunk arról, hogy mennyire biztonságos közel kerülni valakihez, lehet-e segítséget kérni, hogyan kezeljük a konfliktust, milyen érzéseket szabad kifejezni, mit jelent hibázni, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és másokhoz.
Ezeknek a mintázatoknak egy része generációkon keresztül is továbbadódhat, nem valamiféle megváltoztathatatlan „örökölt sorsként”, hanem családi történeteken, kapcsolati működésen, kimondott és kimondatlan szabályokon, érzelmi válaszokon és viselkedési mintákon keresztül. Így olykor nem egyszerűen azt látjuk, amit látni akarunk. Azt vesszük észre különösen gyorsan, aminek a felismerésére a történetünk megtanított bennünket.

És ez óriási különbség, a belső térkép azonban nem maga a valóság

A SELF Integrative Method™ szempontjából itt kezdődik az önismereti munka egyik legfontosabb része. Nem az a cél, hogy minden régi gondolatot „pozitívra programozzunk”, és nem is az, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy amit érzékelünk, az nem valós.
Hanem hogy egyre pontosabban meg tudjuk különböztetni >> mi történik ténylegesen  és mit tesz hozzá ehhez a saját belső rendszerünk.

• Észrevenni a reakciót.
• Feltárni a hozzá kapcsolódó jelentést.
• Felismerni, milyen korábbi tapasztalat vagy kapcsolati minta aktiválódhatott.
• Szabályozni azt az állapotot, amelyben beszűkül a perspektívánkMajd újra ránézni a helyzetre Biztosan csak egyetlen értelmezése lehet annak, amit látok?

Itt jelenik meg a valódi választási lehetőség. Nem abban, hogy megtagadjuk a múltunkat, hanem abban, hogy a múlt többé ne automatikusan döntse el, hogyan értelmezzük a jelent.

Amikor tágul az észlelés, tágul a választás is

Az önismereti folyamat egyik fontos változása nem feltétlenül az, hogy egyszer csak teljesen más világ vesz körül bennünket, lehet, hogy ugyanabban a világban kezdünk többet észrevenni.

• A veszély mellett a biztonság jeleit.
• Az elutasítás lehetősége mellett a kapcsolódást.
• A hibáink mellett a kompetenciánkat.
• A megszokott reakció mellett egy másik választási lehetőséget.
• A régi történet mellett azt is, ami most, ebben a pillanatban ténylegesen történik.

A SELF Integrative Method™ szemléletében a változás nem egyszerű átprogramozás, hanem észlelés, feltárás, szabályozás, átdolgozás, új választás és integráció.

Nem az a cél, hogy másik szemüveget erőltessünk magunkra, hanem hogy egyre inkább felismerjük, mikor nézünk a jelenre a múlt lencséjén keresztül és mikor vagyunk képesek valóban azt látni, ami most van. És igen, ettől még hiába hangoljuk rá minden figyelmünket, valószínűleg nem fog egy cuki unikornis megjelenni az ajtónk előtt, de talán észreveszünk valami sokkal fontosabbat, hogy ugyanabban a valóságban több lehetőség van, mint amennyit a régi mintáink eddig megengedtek meglátnunk.

SELF Integrative Method™
Az önazonosabb működés és a megélt változás támogatása.

Beuss - Self Love Akadémia

#SELFIntegrativeMethod #SelfLoveAkadémia #önismeret #észlelés #szelektívfigyelem #megerősítésitorzítás #idegrendszer #érzelemszabályozás #belsőminták #kapcsolatiminták #családiminták #önreflexió #tudatosság  #önazonosság #személyiségfejlődés #érzelmitudatosság #változás #újválasztás

Nincsenek hozzászólások

Válasz