A továbbengedés könnyedsége – Amikor már nem kell ugyanúgy továbbvinned
A továbbengedés könnyedsége
Amikor a múlt jelentősége megmaradhat, viszont már nem kell minden jelenbeli választásunkat meghatároznia.
Mi történik bennünk, amikor valamit már szeretnénk magunk mögött hagyni, mégis újra és újra visszatérünk hozzá? Miért olyan nehéz olykor továbbengedni egy kapcsolatot, egy meg nem kapott választ, egy csalódást vagy éppen azt az elképzelést, ahogyan valaminek történnie kellett volna?
A továbbengedést gyakran összetévesztjük a felejtéssel, a megbocsátással vagy azzal az elvárással, hogy többé ne érintsen meg bennünket az, ami történt. Pedig a belső változás nem feltétlenül az érzéseink megszüntetésével kezdődik.
Sokkal inkább annak felismerésével, hogy mit hordozunk még magunkban, mihez kapcsolódik a ragaszkodásunk, és milyen szükségletünk vár továbbra is figyelemre.
A SELF Integrative Method™ szemléletében a továbbengedés nem a múlt megtagadását jelenti, hanem egy tudatosabb viszony kialakításának lehetőségét önmagunkkal és a megélt történetünkkel. Egy folyamatot, amelyben a fájdalomnak, a hiánynak és a bizonytalanságnak is lehet helye, miközben fokozatosan új választási lehetőségeket fedezhetünk fel a jelenben.
Mert nem minden történetet kell lezárnunk ahhoz, hogy az életünkben újra legyen helye a folytatásnak.
„A továbbengedés nem azt jelenti, hogy ami történt, többé nem fontos, hanem azt, hogy már nem kell ugyanazzal a teherrel továbbélnünk ahhoz, hogy megőrizzük mindazt, ami jelentőséggel bírt számunkra.”
A továbbengedés nem mindig könnyű, és nem feltétlenül jár azonnali megkönnyebbüléssel.
Olykor éppen akkor találkozunk a legerősebben a hiánnyal, a bizonytalansággal vagy a félelemmel, amikor először megengedjük magunknak, hogy ne a korábban megszokott módon viszonyuljunk egy történéshez.
Egy kapcsolat lezárása, egy régi szerep elhagyása, egy teljesíthetetlen elvárás felismerése vagy a múlt megváltoztatására irányuló törekvésünk feladása mind jelenthetnek veszteséget. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a változás hosszabb távon a saját jóllétünket szolgálhatja.
A továbbengedés ezért nem az érzések megszüntetésének feladata, hanem annak fokozatos megtapasztalása, hogy a fájdalmas érzéseink jelenlétében is rendelkezhetünk választási lehetőségekkel.
„A múlt nem attól kerül a helyére, hogy többé nem érint meg bennünket, hanem attól, hogy a jelenben már nem minden válaszunkat neki kell megírnia.”
Amikor már nem a múlt határozza meg minden válaszunkat
A pszichológiai rugalmasság kutatása arra világít rá, hogy a jóllétünk szempontjából nem kizárólag az számít, milyen gondolatokat és érzéseket élünk át, hanem az is, hogyan viszonyulunk hozzájuk.
Képesek vagyunk-e észrevenni egy visszatérő belső történetet anélkül, hogy automatikusan annak megfelelően cselekednénk?
Meg tudjuk-e engedni magunknak a bizonytalanságot anélkül, hogy mindenáron azonnali megoldást keresnénk?
Fel tudjuk-e ismerni, hogy egy korábban megtanult működés ma már nem feltétlenül támogatja azt az életet, amelyet élni szeretnénk?
A továbbengedés egyik fontos lehetősége ebben rejlik.
Nem szükséges megtagadnunk a múltunkat ahhoz, hogy új viszonyt alakítsunk ki vele.
„Van, amikor egy felismerés új irányt mutat. És van, amikor egy megengedő, figyelmes kapcsolódásban lehetőségünk nyílik arra is, hogy ezt az új irányt a saját életünkben kezdjük el kibontakoztatni.”
Hogyan dolgozunk együtt a SELF Integrative Method™ szemléletében?
A továbbengedés folyamatát hat egymáshoz kapcsolódó munkafázison keresztül közelítjük meg.
Észlelés: Felismerjük, melyik korábbi történés, kapcsolat vagy belső elvárás aktiválódik újra a jelenünkben.
Feltárás: Megvizsgáljuk, milyen érzelmi szükséglet, félelem vagy korábban kialakult működés kapcsolódhat hozzá.
Szabályozás: Támogatjuk azt a képességet, hogy a kellemetlen belső élményekkel is kapcsolatban maradhassunk anélkül, hogy azok automatikusan meghatároznák a reakcióinkat.
Átdolgozás: Elkülönítjük a megtörtént eseményt azoktól a következtetésektől, amelyeket azóta önmagunkról, másokról vagy a kapcsolatainkról kialakítottunk.
Új választás: Felismerjük, milyen jelenlegi lehetőségeink vannak, és hogyan képviselhetjük tudatosabban saját szükségleteinket és értékeinket.
Integráció: A korábbi tapasztalat helyet találhat az élettörténetünkben anélkül, hogy változatlanul meghatározná minden jelenlegi döntésünket.
Ez a folyamat nem lineáris. Egyes lépésekhez többször is visszatérhetünk, és a változás ütemét mindig az egyéni szükségletek és az aktuális terhelhetőség határozzák meg.
„Nem minden belső változás érkezik megkönnyebbülés formájában. Van, ami először csak annyit jelent, hogy már nem sürgetjük magunkat, megengedjük, hogy az érzéseink a saját ritmusukban alakuljanak, miközben mi lassan új viszonyt találunk ahhoz, amit átéltünk.”
A megkönnyebbülés nem követelmény, hanem lehetséges tapasztalat
Van, amikor a továbbengedést felszabadultság kíséri, máskor először szomorúságot érzünk, vagy épp haragot. Esetleg bizonytalanságot, mert már nem támaszkodhatunk ugyanarra a megszokott belső működésre, amely korábban biztonságot jelentett.
Egyik reakció sem jelenti önmagában azt, hogy rossz irányba haladunk.
A cél nem az, hogy mindenáron könnyűnek érezzük az életünket, hanem hogy egyre kevesebb belső kényszerből és egyre több tudatos választási lehetőségből alakíthassuk azt.
A könnyedség nem feltétlenül a teher eltűnése. Olykor annak felismerése, hogy már nem kell ugyanúgy viszonyulnunk hozzá.
A továbbengedés belső térképe
SELF | INNER MAP™ A belső működés térképe 001
A ragaszkodástól a tudatosabb választásig.
01 Amit hordozok → 02 Amit keresek → 03 Amit felismerhetek → 04 Amit másként választhatok
01
AMIT HORDOZOK
Egy korábbi történés, kapcsolat vagy elvárás továbbra is meghatározza a jelenlegi reakcióidat.
02
AMIT KERESEK
Megértés, biztonság, igazságtétel, elfogadás vagy egy meg nem kapott válasz.
03
AMIT FELISMERHETEK
A múlt jelentősége és a jelenlegi választási lehetőségeid nem zárják ki egymást.
04
AMIT MÁSKÉNT VÁLASZTHATOK
Nem kell minden érzésedet megszüntetned ahhoz, hogy a jelenlegi szükségleteid és értékeid alapján cselekedj. A múltad része a történeteidnek, de nem kell minden jelenbeli választásodat meghatároznia.
„Van, amikor a változás nem több erőfeszítést kíván, hanem egy teret, ahol önmagunk lehetünk. Egy figyelmes jelenlétet, amelyben nem kell megfelelnünk, bizonyítanunk vagy készen állnunk, ahol a következő lépés nem elvárásként, hanem saját választásunkként születhet meg.”
Amikor a változás nem elvárás, hanem egy megengedő térben megszülető lehetőség.
Előfordulhat, hogy pontosan tudjuk, min szeretnénk változtatni, mégis újra és újra ugyanazokban az érzelmi vagy kapcsolati helyzetekben találjuk magunkat.
Ilyenkor nem feltétlenül több akaraterőre van szükségünk, hanem saját működésünk mélyebb megértésére.
A SELF Integrative Method™ szemléletében végzett önismereti és életvezetési konzultáció során az aktuális nehézségek, az érzelmi reakciók és a visszatérő belső mintázatok összefüggéseit vizsgáljuk.
A cél a tudatosabb önkapcsolat, az érzelmi szabályozás támogatása és az új választási lehetőségek kialakítása.
Nem kell megtagadnod azt, aki voltál, ahhoz, hogy másként folytathasd.
Varga Beáta
| SELF Integrative Method™
Önismereti és életvezetési konzultáció
www.self-love.net
Kapcsolódó témák
Érzelmi szabályozás és belső egyensúly – Hogyan maradhatunk kapcsolatban önmagunkkal nehéz érzések jelenlétében is?
Ragaszkodás és kapcsolati mintázatok – Mi tarthat bennünket egy korábbi történethez vagy meg nem kapott válaszhoz kapcsolódva?
Megfelelési kényszer és önazonosság – Amikor mások elvárásai helyett egyre inkább a saját értékeink mentén szeretnénk választani.
Határkijelölés és önképviselet – Hogyan adhatunk helyet a saját szükségleteinknek a kapcsolatainkban?
Tudatos jelenlét és pszichológiai rugalmasság – Hogyan ismerhetjük fel az automatikus reakcióinkat, és fedezhetünk fel új választási lehetőségeket?
Önismeret és belső változás – A felismeréstől a mindennapi életben megjelenő új működésig.