Amit akadálynak látunk, olykor éppen az mutatja meg, hol válik lehetővé a változás.

Mi van, ha nem a megoldást keressük rossz helyen, hanem magát a változási pontot azaz "problémát" határoztuk meg rosszul?

Gyakran akkor kezdünk el megoldást keresni, amikor valami már feszít, ismétlődik vagy nem működik úgy az életünkben, ahogyan szeretnénk. Változtatni akarunk a kapcsolatainkon, a reakcióinkon, a döntéseinken vagy önmagunk működésén ezért újabb módszereket, válaszokat és stratégiákat keresünk. Viszont egy megoldás csak akkor tud valóban segíteni, ha ahhoz a változási ponthoz ("problémához") kapcsolódik, amely ténylegesen fenntartja a nehézséget.

Amit ugyanis változási pontnak ("problémának") látunk, sokszor már egy mélyebb folyamat következménye: egy automatikus reakció, egy korábban kialakult megküzdési mód, egy kapcsolati mintázat vagy egy olyan belső szabály, amely valamikor alkalmazkodást és biztonságot szolgált, a jelenben azonban már beszűkítheti a választási lehetőségeinket.

Ezért a változás első lépése nem feltétlenül az, hogy gyorsan megtaláljuk a „jó választ”.

Lehet, hogy előbb pontosabb kérdésre van szükségünk.

A SELF Integrative Method™ szemléletében a megoldáskeresést ezért megelőzi az észlelés és a feltárás, annak megértése, hogy mi történik bennünk, mire reagálunk valójában, mit próbálunk megvédeni, és melyik rész tartozik a jelen helyzethez, illetve melyik egy korábban kialakult működés folytatása.

Mert amikor pontosabban látjuk a változási pontot ("problémát"), a lehetséges utak száma is megváltozhat.

Sokszor nem maga a helyzet határozza meg, hogyan éljük meg, hanem azok a korábban elsajátított jelentések, elvárások és értelmezési keretek is, amelyeken keresztül tekintünk rá. Amikor ezeket felismerjük, megjelenik annak lehetősége, hogy ne automatikusan a megszokott értelmezést ismételjük, hanem a jelenből alakítsunk ki új választ.

Nem mindig újabb megoldásra van szükségünk, néha arra, hogy végre a megfelelő kérdést tegyük fel.

Életünk során rengeteg energiát fordítunk arra, hogy megoldásokat találjunk.

• Hogyan lehetnék kevésbé szorongó?
• Hogyan kommunikálhatnék jobban?
• Hogyan változtathatnék a kapcsolatomon?
• Hogyan lehetnék magabiztosabb?
• Hogyan tudnék végre nemet mondani?
• Hogyan tudnék kilépni abból, amiben már régóta nem érzem jól magam?

Ezek fontos kérdések, mégis előfordul, hogy újabb és újabb megoldásokat próbálunk ki, miközben valójában nem arra a változási pontra keresünk választ, amely a nehézségünk mélyén működik.

Ilyenkor nem feltétlenül a megoldás rossz, lehet, hogy a változási pont meghatározása pontatlan.

Az első lépés nem mindig a megoldás

Amikor valami fájdalmas, bizonytalan vagy megterhelő, természetes igényünk lehet, hogy minél hamarabb megszüntessük. Megoldást akarunk, csakhogy a gyors megoldáskeresés könnyen átugorhat egy fontos lépést...  Mi történik valójában?

Vegyünk egy egyszerű példát.

Valaki azt mondja: „Meg kell tanulnom kevésbé érzékenynek lenni.” Erre számos megoldást lehetne kínálni, viszont mi van akkor, ha nem az érzékenység a probléma? 

• Mi van, ha valójában nehezen húz határt, vagy ha túl sokáig alkalmazkodik? Ha rendszeresen olyan kapcsolatokban marad, amelyekben az igényei háttérbe kerülnek?
• Ha a konfliktust veszélynek érzékeli, ezért sokáig hallgat, majd akkor reagál erősen, amikor az idegrendszeri és érzelmi terhelése már túl magas?

Ebben az esetben a „legyek kevésbé érzékeny” megoldás egy olyan vááltozási pontra próbál választ adni, amelyet talán eleve rosszul neveztünk meg. És minél kitartóbban próbáljuk „megoldani” a rosszul definiált "problémát", annál inkább kialakulhat bennünk az érzés:

„Velem valami nem működik.” Pedig lehet, hogy nem velünk van baj, hanem a kérdésünket kell újrafogalmaznunk.

„Ami előttünk megjelenik, nem feltétlenül akadály, lehet egy jelzés, amely láthatóvá teszi, hol működünk még egy korábbi mintázatból, és hol nyílik tér egy új választásra.” 

Fontos különbséget tenni a tünet, a reakció, a megküzdési mód és a mögöttes működés között.

A halogatás például lehet az, amit látunk, viszont mögötte megjelenhet a kudarctól való félelem, perfekcionizmus, túlterhelődés, bizonytalanság vagy elkerülés.

A túlzott alkalmazkodás lehet az, amit látunk, mögötte azonban működhet az elutasítástól való félelem, a kapcsolati biztonság elvesztésének fenyegetése vagy az a korán megtanult belső szabály

„Akkor maradok szerethető, ha nem okozok problémát.”

A kontroll lehet az, amit látunk, mögötte pedig lehet mély bizonytalanság és az a tapasztalat, hogy csak akkor vagyok biztonságban, ha mindent előre látok és kézben tartok.

Ezért a SELF Integrative Method™ szemléletében nem kizárólag azt kérdezzük:

„Hogyan szüntessük meg ezt?” Hanem előbb azt tájuk fel: „Mit próbál ez a működés megoldani?” Ez egészen más irányba nyitja ki a folyamatot.

A második lépésként, a ragaszokdás felszámolása amely egyetlen lehetőséghez megoldáshoz köt.

Ha már pontosabban értjük a változási pontot, egy másik csapda is megjelenhet, ami az egyetlen helyes megoldás keresése, pedig az emberi működés ritkán ennyire lineáris, ugyanarra a helyzetre több megfelelő válasz is létezhet.

• Egy konfliktusban lehet, hogy beszélnem kell.
• Egy másikban időt kell kérnem.
• Lehet, hogy határt kell húznom.
• Lehet, hogy közelednem kell.
• Lehet, hogy el kell engednem valamit.

És olyan helyzet is lehet, amelyet nem tudok megváltoztatni, ezért a feladatom nem a külső körülmény „megoldása”, hanem annak felismerése, hogyan szeretnék jelen lenni benne, és mi az, ami ténylegesen az én hatókörömben van.

Az érett feladatmegoldás ezért nem mindig egyetlen tökéletes válasz megtalálása, sokkal inkább annak képessége, hogy több lehetőséget is képesek legyünk észlelni, mérlegelni és kipróbálni.

Amikor beszűkül a gondolkodásunk, gyakran nem a lehetőségeink fogynak el, csupán csak ugyanabból a nézőpontból próbáljuk megtalálni őket.”

Stresszben, fenyegetettségben vagy erős érzelmi aktivációban gyakran beszűkül az észlelésünk.

Ilyenkor könnyebben gondolkodunk szélsőségekben:

• „Vagy ezt teszem, vagy nincs más lehetőség.”
• „Vagy maradok, vagy mindent elveszítek.”
• „Vagy megfelelek, vagy elutasítanak.”
• „Vagy tökéletesen csinálom, vagy kudarcot vallottam.”

„Néha nem új megoldásra van szükségünk, hanem egy tágabb belső térre, ahonnan már más lehetőségek is láthatóvá válnak.”

A változási pont ilyenkor nem pusztán az, hogy még nem találtuk meg a megfelelő választ. Az is lehet, hogy aktuális állapotunkban nem férünk hozzá azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket egy szabályozottabb állapotban már észrevennénk.

Ezért fontos az önszabályozás. 

Nem azért, hogy minden kellemetlen érzést eltüntessünk, hanem azért, hogy visszanyerjük azt a belső teret, amelyben ismét képesek vagyunk látni, gondolkodni és választani.

Nincs minden élethelyzetre univerzális recept.

Ami az egyik ember számára egészséges határhúzás, az egy másik helyzetben lehet elkerülés. Ami valakinek bátor közeledés, az másnak önfeladás lehet. Ami egyszer kitartás, máskor lehet annak a képtelensége, hogy elengedjünk valamit, ezért önmagában egy technika vagy tanács nem feltétlenül elegendő.

A kérdés mindig az, Ki alkalmazza, milyen helyzetben, milyen belső állapotból és milyen céllal? A valóban megfelelő megoldás nem egyszerűen „jó tanács”.

Illeszkedik az emberhez, a helyzethez és ahhoz, ami valójában történik.

A SELF Integrative Method™ szemlélete

A SELF Integrative Method™ módszer szemléletében nem arra törekszünk, hogy kész válaszokat adjon minden élethelyzetre.

Célírányunk, hogy segítsen pontosabban látni azt, ami történik.

• Észlelni a reakciót.
• Feltárni a mögötte működő mintázatot.
• Felismerni, mi tartozik a jelenhez, és mi az, amit korábbi tapasztalatainkból viszünk tovább.
• Szabályozni azt az állapotot, amelyből eddig automatikusan reagáltunk.
• Majd létrehozni azt a belső mozgásteret, amelyben már nem kizárólag a megszokott válaszaink állnak rendelkezésünkre.

Mert a változás egyik fontos pontja éppen ez, amikor az automatikus reakció és a következő cselekvés között megjelenik a választás lehetősége.

A jelen pillanat nem a múlt folytatása, hanem a hely, ahol új válasz születhet.

Talán nem jobb választ kell keresned, talán jobb kérdésre van szükséged.

Ha újra és újra ugyanoda érkezel, érdemes lehet egy pillanatra nem újabb megoldást keresni.

Hanem megvizsgálni:

• Pontosan mit próbálok megoldani?
• Biztosan az a változási pont, amit eddig problémának neveztem?
• Amit problémának látok, nem lehet-e valójában egy reakció vagy egy régi megküzdési mód?
• Mit próbál megvédeni bennem ez a működés?
• Mi változna, ha nem egyetlen helyes megoldást keresnék?
• Milyen lehetőséget nem látok még abból az állapotból, amelyben most vagyok?

Néha egyetlen új kérdés nagyobb változást indít el, mint tíz új tanács, mert amikor pontosabban látjuk, mi történik bennünk, már nem ugyanabból a belső pozícióból próbáljuk megoldani azt, ami eddig újra és újra visszatért.

És itt kezdődhet el valami lényeges, nem pusztán egy probléma megszüntetése, hanem egy új működésmód kialakítása.

A visszatérő helyzet nem feltétlenül azt jelzi, hogy nem haladunk. Lehet, hogy ugyanaz a pont válik újra láthatóvá, ahol már egy másik válasz megszületésére van lehetőség.

Ha azt tapasztalod, hogy már sok mindent megértettél, sokféle megoldást kipróbáltál, mégis ugyanazokba a kapcsolati, érzelmi vagy viselkedési mintázatokba érkezel vissza, lehet, hogy nem még egy tanácsra van szükséged. Lehet, hogy arra érdemes ránézni, mi az a mélyebb működés, amely újra létrehozza ugyanazt a problémát.

A SELF Integrative Method™ folyamatában ezen dolgozunk, nem csupán a felszínen megjelenő nehézséget vizsgáljuk, hanem annak belső összefüggéseit, az automatikus reakciókat és azokat az új választási lehetőségeket is, amelyekből fokozatosan másfajta működés épülhet.

Ha készen állsz arra, hogy ne csak újabb megoldást keress, hanem megértsd azt is, mire van valójában szükséged a változáshoz, innen elindulhatunk együtt.

Kapcsolódó témák

Önismeret · tudatos jelenlét · gondolkodási mintázatok · beszűkült gondolkodás · automatikus reakciók · visszatérő élethelyzetek · visszatérő kapcsolati mintázatok · belső működés · tanult mintázatok · érzelmi reakciók · idegrendszeri szabályozás · mintázatfelismerés · nézőpontváltás · pszichológiai flexibilitás · belső mozgástér · új gondolkodásmód · tudatos választás · új válaszok · önazonosság · személyiségfejlődés · változás és integráció · SELF Integrative Method™

Nincsenek hozzászólások

Válasz