A kétely és a bátorság metszéspontján – önbizalom bizonytalanságban
Változtatnál, mégis visszatart a félelem? Egy fontos döntés, egy őszinte beszélgetés vagy egy határ meghúzása előtt könnyen arra várhatunk, hogy végre teljesen biztosak legyünk önmagunkban. A bizonyosság keresése azonban olykor éppen a következő lépést nehezíti meg.
Az önbizalom, az önhatékonyság és a bizonytalansághoz való viszonyunk megértése segíthet felismerni, mire van valóban szükségünk az elinduláshoz. Ebben az írásban pszichológiai összefüggéseken és a SELF Integrative Method™ módszerrel végzett munkám szemléletén keresztül mutatom be, hogyan találhatunk vállalható lépéseket akkor is, amikor a kétely még jelen van bennünk.
Mi történik bennünk, amikor szeretnénk változtatni, mégis visszatart a félelem? Miért várjuk olykor a teljes bizonyosságot, mielőtt megtennénk az első lépést?
Az önbizalom, a szorongás és a döntési nehézségek megértése segíthet felismerni, a bátorsághoz nem feltétlenül rendíthetetlen magabiztosságra van szükségünk. Sokszor arra, hogy a kételyeink mellett is kapcsolatban maradjunk önmagunkkal. A valódi erő a kétely és a bátorság metszéspontján születik.
Vannak élethelyzetek, amikor már érezzük, hogy valamin változtatnunk kellene, de még nem látjuk pontosan, hogyan.
Kimondanánk egy fontos mondatot, eghúznánk egy határt, eindítanánk valamit, amit régóta halogatunk, egítséget kérnénk, vagy másként reagálnánk egy ismerős helyzetben.
Aztán megérkezik a kétely:
- Mi van, ha rosszul döntök?
- Ha csalódást okozok?
- Ha nem vagyok elég felkészült?
- Ha nem úgy sikerül, ahogyan remélem?
Ilyenkor könnyen úgy érezhetjük, hogy előbb magabiztossá kell válnunk, és csak utána cselekedhetünk. Pedig a belső bizalom leginkább az apró, vállalható lépések tapasztalatából épül.
Miért olyan nehéz elviselni a bizonytalanságot?
A bizonytalanság azt jelenti, hogy valaminek a kimenetelét még nem ismerjük. Ez önmagában nem jelent veszélyt, mégis megterhelő lehet, különösen akkor, ha fontos kapcsolatunkról, megélhetésünkről vagy önértékelésünkről van szó.
A pszichológiában a bizonytalanság nehéz elviselését bizonytalanságintoleranciának nevezik. Ilyenkor nemcsak egy lehetséges kedvezőtlen kimenetel aggaszt bennünket, hanem már az is, hogy nincs biztos válaszunk.
Egy kísérleti vizsgálatban a bizonytalanságintolerancia növelése nagyobb aggodalommal járt együtt, mint annak csökkentése. Ez arra utal, hogy az aggódásban annak is szerepe lehet, hogyan viszonyulunk a nem tudás állapotához. [1]
Ez a hétköznapokban így jelenhet meg:
- újra és újra végiggondoljuk ugyanazt a döntést;
- több ember véleményét is kikérjük, mégsem nyugszunk meg tartósan;
- addig készülünk, amíg végül elmarad a cselekvés;
- megpróbálunk minden lehetséges hibát előre kivédeni.
Az átgondolás hasznos. Akkor érdemes megállnunk és ránéznünk a folyamatra, amikor a gondolkodás már nem új információhoz vezet, hanem ugyanazokat a félelmeket járatja körbe.
Nem minden kérdésre kaphatunk előre választ, néhány választ csak a tapasztalat adhat meg. A kételynek is lehet fontos üzenete
A kétely segíthet észrevenni, hogy valamire még nincs elegendő információnk, több időre van szükségünk, vagy egy döntés nincs összhangban a saját értékeinkkel.
Ezért érdemes komolyan venni, és pontosabban megérteni.
Más kérdés az, hogy „milyen információ hiányzik még?”, és más az, hogy „milyen garanciát szeretnék, amit senki nem tud megadni?”.
Például egy munkahelyváltás előtt érdemes tájékozódni a feltételekről, átgondolni az anyagi lehetőségeket, és beszélni a várható feladatokról. Azt azonban nem tudjuk teljes bizonyossággal előre megállapítani, hogy minden helyzetben jól fogjuk-e érezni magunkat.
Az önismereti munka egyik fontos kérdése ezért:
Mire van még valóban szükségem a döntéshez, és hol kezdődik a bizonyosság végtelen keresése?
A bátorság mellett jelen lehet a félelem
A bátorság hétköznapi formái gyakran csendesek.
- Elmondani, hogy valami bánt.
- Jelezni, hogy most nem fér bele még egy feladat.
- Feltenni egy kérdést, amitől zavarban vagyunk.
- Megjelenni egy első konzultáción.
A WHO stresszkezelési útmutatója is olyan készségeket emel ki, mint a jelenhez való visszakapcsolódás, a nehéz gondolatoktól való távolság kialakítása, az érzéseknek adott tér és az értékeink mentén történő cselekvés. [2]
Ez a gyakorlatban jelentheti azt, hogy észrevesszük:
„Most félek az elutasítástól, közben fontos nekem, hogy őszintén képviseljem, amire szükségem van.”
A félelem így információvá válhat, amelyet figyelembe veszünk a döntésben. A cselekvés tempóját és mértékét pedig a helyzethez és a saját teherbírásunkhoz igazíthatjuk.
A bátorsághoz hozzátartozhat a várakozás, a felkészülés vagy a segítségkérés is. Különösen akkor, ha a helyzet ténylegesen veszélyes, kiszolgáltatottá tesz, vagy meghaladja az aktuális erőforrásainkat.
Az önbizalom azt jelentése hiszek magamban. Az önhatékonyságé pedig bízom abban, hogy ezzel a konkrét helyzettel is meg tudok birkózni akár úgy, hogy közben tanulok és segítséget kérek.
Az önbizalom és az önhatékonyság különbsége
Az önbizalomról gyakran általánosságban beszélünk: „szeretnék jobban hinni magamban”.
Az önhatékonyság ennél konkrétabb: arra vonatkozó meggyőződésünk, hogy egy adott feladattal vagy helyzettel képesek vagyunk megbirkózni.
Például: „Nem tudom, hogyan fog reagálni a másik, de el tudom mondani a kérésemet.”
Vagy: „Lehet, hogy elsőre nem sikerül tökéletesen, de tudok tanulni belőle és módosítani.”
Egy korábbi vizsgálatban a megküzdési készségek gyakorlását is tartalmazó program az önhatékonyság erősödésével járt. [3] A hétköznapokra lefordítva ez azt a szemléletet támogatja, hogy a belső bizalom építésében a megélt tapasztalatoknak is helyük van.
Egyetlen jól képviselt kérés nem old meg minden kapcsolati nehézséget, mégis adhat egy új tapasztalatot: képes voltam megszólalni, megfigyelni a választ, és gondoskodni magamról utána.
Amikor a kontroll keresése kiterít
A tervezés, a rendszerezés és az előrelátás fontos erőforrás. Nehézséget az okozhat, ha a biztonságérzetünket kizárólag ahhoz kötjük, hogy minden körülményt irányítani tudjunk.
Mások érzéseit, döntéseit és reakcióit azonban nem tudjuk teljesen szabályozni.
A saját oldalunkon több lehetőségünk van: felkészülhetünk, tisztázhatjuk a szándékunkat, képviselhetjük a határainkat, és eldönthetjük, milyen támogatást kérünk.
Érdemes ezért megkérdezni:
Mi az, amire most valóban van ráhatásom?
Lehet, hogy a teljes helyzetre nincs válaszunk. A következő beszélgetés első mondatára, egy tájékozódó telefonhívásra vagy egy pihenőidő kijelölésére viszont már lehet.
Így dolgozom...
A SELF Integrative Method™ módszerrel végzett munkámban figyelmet adunk annak, hogyan jelenik meg a bizonytalanság a gondolatokban, az érzésekben, a testi jelzésekben és a viselkedésben.
Az észlelés és a feltárás során megvizsgáljuk, mi történik az adott helyzetben. Milyen gondolat indul el? Mitől tartasz? Mi az, amit biztosan tudsz, és mi az, amit feltételezel? Felismerhető-e egy korábbról ismerős reakció?
A szabályozás során olyan kapaszkodókat keresünk, amelyek segíthetnek figyelmet adni a megélésednek, és vállalhatóbbá tenni a következő lépést.
Az átdolgozás és az új választás terében megvizsgáljuk a megszokott belső mondatokat:
„Csak akkor indulhatok el, ha biztos vagyok benne.”
Milyen lenne ezt így folytatni?
„Annyi információt gyűjtök, amennyi az átgondolt döntéshez szükséges. Utána választhatok egy kicsi, felülvizsgálható lépést.”
Az integráció során a hétköznapi tapasztalatokra is visszanézünk: mi történt, mire volt szükséged, mi segített, és min szeretnél változtatni.
„A jelen pillanat nem a múlt folytatása, hanem a hely, ahol új válasz születhet.”
Öt kérdés, ha most kételyek között állsz
Szánj néhány percet ezekre a kérdésekre. Nem szükséges azonnal mindenre válaszolnod.
1. Mi a helyzet tényszerű része?
Mi történt valóban, és milyen következménytől tartok?
2. Mi zajlik most bennem?
Milyen érzést, gondolatot vagy testi jelzést veszek észre?
3. Mire lenne szükségem?
További információra, pihenésre, támogatásra, felkészülésre vagy egy határ tisztázására?
4. Mi fontos nekem ebben a helyzetben?
Őszinteség, biztonság, kölcsönösség, fejlődés vagy valami más?
5. Mi a legkisebb vállalható lépés?
Olyat keress, amelynek a következményeit át tudod gondolni, és amelyet szükség esetén módosíthatsz.
A gyakorlat célja, hogy a félelem és a sürgetés mellett a saját szükségleteid és lehetőségeid is hallhatóvá váljanak.
Nem kell az egész utat előre látnod
Az eredeti gondolat, hogy „nem kell mindig tudnod, merre mész”, megengedheti számunkra a keresés és az alakulás időszakát.
A mozdulásnak azonban sok formája van. Lehet döntés, beszélgetés vagy cselekvés. Lehet tudatos megállás is, amelyben tisztábban látjuk, mire mondanánk igent.
A belső erő abban is megmutatkozhat, hogy figyelembe vesszük a kételyeinket, segítséget fogadunk el, és a saját tempónkban közelítünk ahhoz, ami fontos.
Lehet, hogy még nincs teljes bizonyosságod, viszont egy átgondolt következő lépésed ettől még lehet.
Ha úgy érzed, készen állsz ránézni arra, mi tart vissza, és milyen új választások férhetnek bele az életedbe, szeretettel várlak egyéni önismereti konzultációra.
Varga Beáta
A SELF Integrative Method™ kidolgozója
Személyes konzultáció Budaörsön, a Kamaraerdei Közösségi Házban, valamint Budapest V. kerületében, előzetes időpont-egyeztetéssel.
Az írás önismereti és ismeretterjesztő célú. Tartós, a mindennapi életet akadályozó szorongás esetén terapeuta segítsége indokolt lehet.
Kapcsolódó témák
Önbizalom és önhatékonyság · Bizonytalanság és szorongás · Túlgondolás · Döntési nehézségek · Kudarctól való félelem · Érzelemszabályozás · Tudatos jelenlét · Határhúzás · Önismereti konzultáció · SELF Integrative Method™