Tudatos jelenlét – amikor már nem a múltból válaszolsz a jelenre

Lehet, hogy fizikailag itt vagy, de vajon a reakcióid is a jelenben születnek?

Egy mondat, egy tekintet, egy helyszín vagy egy ismerős kapcsolati helyzet olykor pillanatok alatt képes előhívni bennünk valamit, amit már régen átéltünk. A test megfeszül, megjelenik a szorongás, a düh, a bizonytalanság vagy a visszahúzódás késztetése  és könnyen úgy reagálunk arra, ami most történik, mintha valami korábbi történet folytatódna.

A tudatos jelenlét számomra nem azt jelenti, hogy kizárjuk a múltat, megszüntetjük a nehéz érzéseket, vagy mindenáron nyugodttá próbáljuk tenni magunkat. Sokkal inkább annak képességét jelenti, hogy észrevegyük, mi történik bennünk, felismerjük, mi aktiválódott, és egyre pontosabban megkülönböztessük egymástól azt, ami a jelen valósága, és azt, amit korábbi tapasztalataink hoznak magukkal.

A SELF Integrative Method™ szemléletében végzett munkám során ebben a folyamatban kísérem a hozzám fordulókat: nem pusztán annak megértésében, hogy miért reagálnak úgy, ahogyan, hanem abban is, hogy az automatikus reakció és a cselekvés között fokozatosan létrejöhessen egy új tér.

A tér, ahol már nem csak reagálni lehet. A tér, ahol választani is lehet, mert a tudatos jelenlét egyik legmélyebb lehetősége talán éppen ez: „A jelen pillanat nem a múlt folytatása, hanem a hely, ahol új válasz születhet.”

Ha olvasás közben magadra ismersz, érdemes feltenned magadnak egy kérdést:

Meddig szeretnéd még, hogy egy korábbi tapasztalat határozza meg azt, hogyan érzel, kapcsolódsz és választasz a jelenben?

A felismerés fontos kezdet, viszont  önmagában nem mindig változtatja meg azokat a mintázatokat, amelyekhez újra és újra visszatérünk.

Ha azt tapasztalod, hogy ugyanazok az érzelmi reakciók, kapcsolati helyzetek vagy belső konfliktusok ismétlődnek az életedben, és már nemcsak megérteni szeretnéd őket, hanem másképp is szeretnél jelen lenni bennük, akkor elérkezhetett az idő arra, hogy tudatosan elkezdj dolgozni velük.

A SELF Integrative Method™ szemléletében végzett közös munka során abban kísérlek, hogy felismerd a visszatérő működésmódjaidat, megértsd azok összefüggéseit, és fokozatosan kialakíts egy olyan belső mozgásteret, amelyben már nem kizárólag a múlt tapasztalatai határozzák meg a következő lépésedet.

Ha készen állsz arra, hogy ne csak felismerd a mintázataidat, hanem elkezdj másképp kapcsolódni önmagadhoz és a jelenedhez, vedd fel velem a kapcsolatot, és induljunk el ezen a folyamaton.

Nem kell megvárnod, amíg minden világossá válik, no és nem kell előre tudnod, hogyan fogsz megváltozni. Elég lehet az a felismerés, hogy nem szeretnél tovább ugyanúgy reagálni, a következő lépés pedig már lehet egy tudatos választás.

Ne csak értsd, miért lettél az, aki vagy,  kezdd el tudatosan alakítani azt is, ahogyan továbbmész.

Előfordulhat, hogy fizikailag az irodádban ülsz, miközben egy mondat hirtelen visszavisz egy korábbi kapcsolatba. Beszélgetsz a gyermekeddel, viszont a benned megjelenő tehetetlenség egy régi családi helyzet érzéseit mozdítja meg. Belépsz egy épületbe, meghallasz egy hangot, megérzel egy illatot, vagy valaki rád néz egy bizonyos módon  és egyszer csak sokkal erősebben reagálsz, mint amit az adott pillanat önmagában indokolna.

A tested a jelenben van, amikor figyelmed azonban már összekapcsolta a jelent valamivel, amit korábban átéltél. Ez az egyik oka annak, hogy a tudatos jelenlét jóval több annál, mint hogy „figyeljünk a pillanatra”.

A SELF Integrative Method™ szemléletében végzett közös munka során a tudatos jelenlét egyik fontos része annak felismerése, hogy mi történik bennünk az adott pillanatban, mi tartozik ténylegesen a jelen tapasztalatához, és mi az, amit korábbi élményeink, érzelmi lenyomataink és kialakult működésmódjaink hoznak magukkal a jelenbe.

A tudatos jelenlét pszichológiai jelentése

A tudatos jelenlét mint kapcsolat a jelen tapasztalatával

A mindfulness egyik széles körben használt pszichológiai értelmezése szerint a tudatos jelenlét része a jelen tapasztalatainak szándékos, nyitott és kevésbé automatikusan ítélkező megfigyelése.

Ez nem passzivitást jelent, nem azt jelenti, hogy mindent elfogadunk másoktól, és arról sincs szó hogy kellemes állapotba kell kerülnünk. Sokkal inkább azt, hogy észrevesszük a tapasztalatot anélkül, hogy azonnal eggyé válnánk vele vagy automatikusan cselekednénk belőle.

Például: „Szorongok.”  helyett megjelenhet = „Észreveszem, hogy szorongás jelent meg bennem.”

A két mondat között látszólag alig van különbség, pszichológiailag azonban fontos elmozdulást képviselhet.

Az elsőben könnyen teljesen azonosulunk az állapottal, a másodikban már megjelenik egy megfigyelő pozíció: érzékelem, ami bennem történik, de nem feltétlenül kell azonnal annak megfelelően cselekednem.

A tudatos jelenlét nem az érzelmek megszüntetése

Gyakori félreértés, hogy akkor vagyunk „jelen”, ha nyugodtak vagyunk, tudatosan jelen lehetünk szorongásban, dühben, fájdalomban vagy bizonytalanságban is.

A cél nem feltétlenül az: „Hogyan tüntessem el ezt az érzést?” hanem először inkább az

„Képes vagy-e kapcsolatban maradni önmagaddal akkor is, amikor ez az érzés jelen van?”

Ez lényeges különbség, mert amikor minden kellemetlen belső állapotot azonnal meg akarunk szüntetni, maga az önszabályozás is könnyen elkerüléssé válhat.

A tudatos jelenlét ezzel szemben teret teremthet az érzés és a reakció között, majd ebben a térben jelenhet meg a választás.

Amikor egyetlen pillanat öt másik helyre visz vissza

Képzelj el valakit, aki rövid idő alatt több olyan helyen jár, amelyekhez korábbi, érzelmileg intenzív tapasztalatok kapcsolódnak.

• Az irodájában
• Egy ügyfelénél
• A gyermekével kapcsolatos helyzetben
• Egy régi kapcsolatot idéző környezetben
• Majd egy újabb helyen, amelyhez szintén erős emlék társul
• Fizikailag öt különböző helyszínen járt

Belsőleg azonban újra és újra aktiválódtak a helyekhez kapcsolódó érzések.

Felmerülhet a kérdés: Mit nyert azzal, hogy mindezt újra átélte? 

Önmagában az újraélés nem feltétlenül jelent feldolgozást, ez nagyon fontos szakmai különbségtétel. 

Egy érzés ismételt aktiválódása nem azonos annak integrációjával. 

Bizonyos esetekben az ismételt belemerülés inkább fenntarthatja a distresszt, különösen akkor, ha nincs mellette megfelelő érzelmi szabályozás, perspektíva és biztonság.

A kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy: „Mit érzek?” hanem az is: „Hogyan vagyok jelen azzal, amit érzek?”

Átélni vagy megfigyelni?

A tudatos jelenlét nem kívülálló, érzelemmentes megfigyelést jelent, éppen ellenkezőleg.

Kapcsolatban maradunk azzal, ami történik, miközben egyre kevésbé veszítjük el benne önmagunkat.

Érzem a szorongást, de észreveszem, hogy szorongok. Érzem a dühöt, de nem kell azonnal a dühből cselekednem. Megjelenik egy régi emlék, de tudom, hogy az emlék most történik bennem, nem pedig maga a múlt történik újra.

Ez az egyik legfontosabb különbség.

A múlt felidéződhet a jelenben anélkül, hogy a jelennek múlttá kellene válnia.

Az automatikus reakció és a tudatos válasz közötti tér

Amikor aktiválódik egy régi mintázat, gyakran nagyon gyors folyamat történik:

helyzet → testi reakció → érzelem → jelentésadás → automatikus késztetés → viselkedés

Valaki nem válaszol az üzenetünkre 》》Megjelenik a mellkasi feszültség 》》Felbukkan a szorongás  》》Az elme jelentést ad: „Nem vagyok fontos.” 

Majd következik az automatikus reakció: újabb üzenetek, visszahúzódás, düh, önhibáztatás vagy kontroll.

A tudatos jelenlét nem feltétlenül akadályozza meg az első testi vagy érzelmi reakció megjmegjelenést.

Viszont létrehozhat egy fontos köztes pontot: „Mi történik bennem most?” és utána: „Mi az, ami ténylegesen történik?” majd: „Hogyan szeretnék erre válaszolni?” ebben a néhány másodpercben már megjelenhet valami új. Ami nem pusztán reakció, hanem választás.

A SELF Integrative Method™ szemléletében

A SELF Integrative Method™ szemléletében végzett munkám során arra törekszem, hogy ne pusztán a jelenben megjelenő érzést vagy reakciót vizsgáljuk, hanem együtt értsük meg azt is, mi történik a háttérben: milyen korábbi tapasztalatok, érzelmi lenyomatok és automatikussá vált működésmódok kapcsolódhatnak hozzá.

A közös munka célja nem a múlt kitörlése, és nem is a kellemetlen érzések gyors megszüntetése. Abban támogatom a hozzám fordulót, hogy egyre pontosabban felismerje saját belső folyamatait, képes legyen elkülöníteni a múltból aktiválódó reakciókat attól, ami a jelenben ténylegesen történik, és fokozatosan hozzáférjen egy szabályozottabb, tudatosabb és önazonosabb válasz lehetőségéhez.

Nem azt keressük, hogyan ne érezz többé, hanem azt, hogyan maradhatsz kapcsolatban önmagaddal akkor is, amikor valami nehéz aktiválódik benned  és hogyan választhatsz egyre inkább a jelenből ahelyett, hogy automatikusan a múltból reagálnál.

A folyamat íve:

ÉSZLELÉS → FELTÁRÁS → SZABÁLYOZÁS → ÁTDOLGOZÁS → ÚJ VÁLASZTÁS → INTEGRÁCIÓ

ÉSZLELÉS

Mi történik benned ebben a pillanatban?

FELTÁRÁS

Mi aktiválódott? Mit jelent számodra ez a helyzet? Ismerős valahonnan ez az érzés vagy reakció?

SZABÁLYOZÁS

Képes vagy kapcsolatban maradni a testeddel és a jelen környezeteddel anélkül, hogy teljesen elárasztana az élmény?

ÁTDOLGOZÁS

Mi tartozik a múlthoz, és mi tartozik ténylegesen a jelenhez? Milyen régi következtetést hordozok tovább?

ÚJ VÁLASZTÁS

Ha nem kizárólag az automatikus mintázatból reagálnék, mit választanál most?

INTEGRÁCIÓ

Hogyan válhat az új tapasztalat egyre inkább elérhető működésmóddá a hétköznapokban?

A tudatos jelenlét ebben az értelemben nem önmagában egy technika.  Kapcsolódási mód önmagunkhoz.

A jelenlét nem egyenlő a pozitív gondolkodással

A tudatos jelenlét nem azt mondja: „Minden rendben van.” hanem azt: „Megnézem, mi van valójában.”

Nem azt: „Nem szabad félnem.” hanem: „A elismerem van bennem félelem. Mire reagál? Van most tényleges veszély?”

Nem azt: „Elengedem a múltat.” hanem: „Felismerem, amikor a múlt hatással van arra, ahogyan a jelent értelmezem.”

Nem azt: „Nyugodtnak kell lennem.” hanem: „Akkor is kapcsolatban maradhatok önmagammal, amikor nem vagyok nyugodt.”

Egy rövid SELF gyakorlat a jelenhez való visszatéréshez

Amikor azt érzed, hogy egy helyzet érzelmileg magával ragad, ne próbáld azonnal megoldani.

Állj meg egy pillanatra.  → Érezd a tested érintkezését a székkel vagy a talajjal. → Nézz körül. → Észlelj néhány konkrét részletet abból a környezetből, ahol most vagy.

Majd kérdezd meg magadtól:

Mi történik bennem most?

Mit érzek a testemben?

Milyen érzelem jelent meg?

Mi történt ténylegesen és milyen jelentést adtam neki?

Ismerős ez az érzés vagy reakció valahonnan?

Mi tartozik a jelenhez, és mi lehet régebbi tapasztalat visszhangja?

Végül → Ha most nem automatikusan reagálnék, hanem önmagammal kapcsolatban maradva választanék, mi lenne a következő megfelelő lépésem?

Nem szükséges azonnal választ találni minden kérdésre. Néha már az is jelentős változás, hogy észrevetted: reakció történik benned, viszont nem vagy köteles azonnal követni.

A jelen az a hely, ahol új válasz születhet

A múltunk része annak, akik vagyunk, nem kell megtagadnunk, kitörölnünk vagy folyamatosan újraélnünk ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni. A változás egyik fontos lehetősége akkor jelenik meg, amikor felismerjük:

„Ez az érzés valós, de nem biztos, hogy teljes egészében a jelenről szól.” amikor ezt már észrevesszük, megjelenhet egy új kérdés: „Mi történik most valójában  és ki szeretnék lenni én ebben a pillanatban?” Talán itt kezdődik a tudatos jelenlét mélyebb jelentése.

Nem abban, hogy mindig nyugodtak vagyunk, hanem abban, hogy egyre gyakrabban jelen vagyunk önmagunk számára is.

SELF Integrative Method™ – integráció a mindennapokban

A tudatos jelenlét nem azt jelenti, hogy többé nem aktiválódnak régi érzések, emlékek vagy kapcsolati mintázatok, hanem azt, hogy egyre hamarabb felismerjük őket. Egyre kevésbé kell automatikusan követnünk őket, és egyre több lehetőségünk nyílik arra, hogy a múlt által kialakított reakció helyett a jelenből válasszunk.

SEE · EXPLORE · LINK · FLEX → LIVE · OWN · VALUE · EMBODY

Észrevenni • Megérteni • Összekapcsolni • Rugalmassá válni 

Majd élni •  Vállalni • Értékelni és megtestesíteni azt, amit már nemcsak értünk → hanem integrálunk is.

Szakmai megjegyzés

A tudatos jelenlét és mindfulness-alapú módszerek pszichológiai alkalmazását jelentős kutatási háttér támogatja, többek között a stresszel, érzelemszabályozással és pszichológiai jólléttel összefüggésben. Hatásuk azonban nem univerzális, és a mindfulness nem helyettesíti szükség esetén a pszichoterápiás vagy pszichiátriai ellátást. Traumaelőzmény vagy intenzív pszichés tünetek esetén bizonyos befelé irányuló gyakorlatok fokozhatják is a distresszt, ezért fontos az egyénre szabott, megfelelően megtartott alkalmazás.

Kapcsolódó témák

tudatos jelenlét · mindfulness · érzelemszabályozás · önismeret · automatikus reakciók · érzelmi mintázatok · idegrendszeri szabályozás · múlt és jelen elkülönítése · önreflexió · pszichológiai rugalmasság · SELF Integrative Method™ · integráció

Nincsenek hozzászólások

Válasz