A láthatatlan belső világod - hogyan válik a gondolat testté és szokássá?
A gondolatok és attitűdök láthatatlan univerzuma a test megszokott reakciói révén válik láthatóvá.
Ez a mondat tökéletesen leírja azt, amit a modern pszichológia egyre mélyebben ért, a személyiségünk nem csak az, amit gondolunk magunkról, hanem az is, ahogyan a testünk automatikusan reagál a világra.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy „ilyen a személyisége”. Valójában a személyiségünk nagy része tanult, beidegződött és újratanulható.
A tested nem hazudik
Amikor stresszhelyzetbe kerülsz, a tested azonnal reagál
-
összeszorul a gyomrod
-
megfeszül a vállad
-
elakad a légzésed
-
felgyorsul a pulzusod
-
automatikusan védekező vagy alkalmazkodó üzemmódba kapcsolsz
Ez nem véletlen, ezek a reakciók belső programok, amelyeket az idegrendszered évek során tanult meg. A tested emlékszik arra, amit az elméd már elfelejtett.
A tanult személyiség nem te vagy - hanem amit megtanultál
Sokan azonosulnak olyan címkékkel, mint
-
„túl érzékeny vagyok”
-
„konfliktuskerülő típus vagyok”
-
„mindig én alkalmazkodom”
-
„nem tudok nemet mondani”
-
„nekem nehéz a pénz”
-
„nem érzem magam elég jónak”
Ezek azonban ritkán velünk született tulajdonságok, sokkal inkább tanult túlélési stratégiáink.
Gyermekkorban az idegrendszer egyetlen célja biztonságban maradni és kapcsolódni.
Ha ehhez az kellett, hogy csendben maradj → azt tanultad meg.
Ha az működött, hogy túlvállald magad → azt rögzítette a tested.
Ha a szeretetet teljesítménnyel kaptad → az lett a belső mércéd.
Így épül fel a láthatatlan személyiségszerkezet.
Attitűdök, amelyek beléd szövődtek (és észre sem veszed)
Néhány gyakori, tanult belső attitűd, amelyek nem gondolatként indulnak, hanem testi emlékként rögzülnek.
„Előbb mások, aztán én”
Testi jel → feszültség, kimerültség, visszafojtott düh
Eredete → megfelelési minta, feltételes elfogadás
„Ha hibázom, nem vagyok elég jó”
Testi jel → gyomorgörcs, szorongás, perfekcionizmus
Eredete → teljesítményalapú szeretet
„Nincs jogom kérni”
Testi jel → elakadó hang, torokszorítás
Eredete → elnyomott szükségletek
„Veszélyes kimondani az igazamat”
Testi jel → mellkasi nyomás, befeszülés konfliktusnál
Eredete → korai büntetés vagy elutasítás élménye
Miért nem elég „pozitívan gondolkodni”?
Azért, mert a legtöbb minta nem tudatos szinten él.
Hiába mondod magadnak → „elég jó vagyok” ha közben a tested még mindig védekezik.
A valódi változás ott történik, ahol
-
a test reakciói
-
az érzelmi emlékek
-
és a tudatos gondolkodás
összehangolódnak.
Ezért működnek igazán azok a módszerek, amelyek nem csak fejben dolgoznak, hanem idegrendszeri szinten is újraprogramoznak.
Hogyan válik láthatóvá a belső világod?
Figyeld meg magad a hétköznapokban
-
Hogyan reagálsz kritikára?
-
Mit csinál a tested, amikor nemet kell mondanod?
-
Hol feszül meg benned az irányításvesztés?
-
Mikor zsibbad le az érzelmi jelenléted?
A válaszok nem a fejedben vannak, a válaszok a testedben élnek.
A jó hír → a személyiséged nem kőbe vésett
A személyiséged nagy része tanult idegrendszeri válasz és ami tanult, az átalakítható.
Nem, ez nem azt jelenti, hogy „más emberré kell válnod”. hanem azt, hogy visszatalálhatsz ahhoz, aki a tanult minták alatt mindig is ott volt. Egy olyan belső állapothoz, ahol
-
biztonságban érzed magad önmagaddal
-
nem kell túlvállalnod a szeretetért
-
tudsz határt húzni bűntudat nélkül
- Így a tested nem ellenség, hanem a nagyszerű iránytű lesz.
A gondolataid láthatatlan világa minden pillanatban testté válik. A kérdés csak az, tudattalan minták irányítják a reakcióidat, vagy tudatos jelenlét?
Szeretném ha tudnád, a változás ott kezdődik, amikor először nem elítéled magad… hanem megérted, hogy amit ma csinálsz, valaha a túlélésedet szolgálta.
És innen indul a valódi önfelszabadítás.