Távolodni a régi önmagunktól - közeledni ahhoz, akik valóban vagyun
2025. nov. 17. 07:31,
Nincsenek hozzászólások
Van egy mondat, amit sokan gyerekként csak mosolyogva olvastunk, felnőttként viszont már máshogy értünk:
"Én mindig úgy jutok el oda, ahova tartok, hogy távolodom onnan, ahol voltam.” - Micimackó
Van valami meghökkentően egyszerű és mégis mély feltárásra ösztönző ebben az idézetben...
A legtöbb ember úgy gondol a fejlődésre, mint egy kitűzött cél felé való haladásra: "oda megyek, ahova menni akarok" viszont a mondat másik oldala „távolodom onnan, ahol voltam” ritkábban kap figyelmet. Pedig a személyiségfejlődés lényege gyakran nem ott kezdődik, hogy hova tartunk, hanem ott, hogy el tudjuk-e engedni azt, amit már kinőttünk.
A fejlődés első lépése: felismerni, hogy honnan indulunk
Mielőtt megérkeznénk egy új életszakaszba, kapcsolatba vagy önmagunk egy újabb változatába, észre kell vennünk a jelenlegi helyünket. Sokan egyetlen mozdulattal átlépnék a múltat, a régi mintákat, félelmeket, nehézségeket, pedig a fejlődés kulcsa épp az: őszintén ránézni arra, ahol épp vagyunk.
Micimackó mondata egy finom emlékeztető: az út része, hogy eltávolodunk attól, ami már nem szolgál.
A változás gyakran nem célorientált, hanem leválási folyamat
A személyiségfejlődés nem mindig arról szól, hogy hova tartasz, hanem arról, hogy ki nem akarsz többé lenni. Sokszor úgy lépünk előre, hogy egyszerűen csak kijövünk egy helyzetből, amit kinőttünk:
- egy kapcsolatból, ami már nem ad, csak elvesz,
- egy szerepből, ami nem a miénk, csak viseljük,
- egy gondolkodásmódból, amely korlátoz,
- egy életstílusból, amely szűknek tűnik, mint egy régi kabát.
Az elindulás tehát sokszor nem célkitűzésről szól, hanem bátorságról: kilépni abból, ami már nem mi vagyunk.
A haladás sokszor észrevétlen
Micimackó egyszerű megállapítása azt is mutatja, hogy nem mindig tudatosan tartunk valahová.
Néha csak annyit érzünk: valami már nem jó, valami már nem ugyanaz, és bár még nem látjuk az új utat, már távolodunk a régitől.
A fejlődés nem mindig látványos.
Sokszor így néz ki
- megfogalmazol egy határt,
- nem engedsz olyasmit, amit régen igen,
- máshogy reagálsz egy helyzetre,
- kimondod, amit régóta magadban tartottál.
Ezek ugyan apró lépések, viszont mind egy új irány kezdetét jelentik.
Engedd meg magadnak, hogy úton légy
A személyiségfejlődésben nincs végállomás, ahogy távolodsz attól, aki voltál, folyamatosan közeledsz ahhoz, aki lehetsz. Ez néha bizony kényelmetlen, bizonytalan, máskor felszabadító.
Micimackó világa mindig az egyszerű igazságokat rejti el gyermekien könnyed mondatok mögé.
És ez az idézet is arra emlékeztet:
Nem kell pontosan tudnod, hova tartasz. Elég, ha észreveszed, hogy valahonnan már elindultál.
Mit tehetsz ma ezért?
- Nézz rá: Hol vagyok most?
- Kérdezd meg: Mi az, amit már nem szeretnék tovább vinni?
- Engedd meg, hogy a változás ne csak cél legyen, hanem út is.
- Becsüld meg a kis lépéseket, hiszen gyakran ezek visznek a legmesszebbre.
Micimackó idézete arra emlékeztet minket, hogy a fejlődés nem mindig hangos, látványos vagy határozott lépésekkel történik. Néha csak csendben távolodunk attól, akik voltunk, és ebben a távolodásban már benne van minden közeledés ahhoz, akivé válhatunk.
A változás sokszor nem cél kijelölése, hanem finom, belső mozdulat a régi önmagunktól egy új, igazabb önmagunk felé.
Engedd meg magadnak ezt az utat.
#önismeret #személyiségfejlődés #micimackóidézet #változás #lélektér #útonvagyok #önfejlesztés #elbocsátás #újrakezdés #belsőút #mindfulness #érzelmitudatosság #lélekgondolatok #blogbejegyzés