A belső gyermek nyomában – amikor a múlt megszólal a jelenben
A „belső gyermek” kifejezés az önismereti nyelv egyik legismertebb fogalma, mégis gyakran leegyszerűsítve használjuk. Pszichológiai értelemben nem egy bennünk élő különálló gyermekről beszélünk, hanem olyan korai érzelmi és kapcsolati tapasztalatokról, szükségletekről, tanult jelentésekről és reakciómintákról, amelyek bizonyos helyzetekben felnőttként is aktiválódhatnak.
„Nem kell megtagadnod azt a működést, amely egykor segített túlélni, viszont nem is kell egész életedben ugyanabból működnöd.”
A belső gyermek nyomában
Hogyan alakítják korai tapasztalataink a felnőttkori érzelmi és kapcsolati működésünket?
Van, amikor egy felnőtt helyzetre látszólag felnőttként reagálunk, mégis valami sokkal régebbi történik bennünk.
Egy távolodás nem egyszerűen távolodásnak érződik, hanem elhagyásnak. Egy kritika nem csupán visszajelzés, hanem megszégyenítésnek. Egy konfliktusban nemcsak a jelenlegi kapcsolatunk kerül veszélybe, hanem mintha egész lényünk számára válna bizonytalanná a kapcsolódás.
Máskor éppen ellenkezőleg, alkalmazkodunk, teljesítünk, csendben maradunk, gondoskodunk másokról, miközben saját érzéseink és szükségleteink fokozatosan háttérbe szorulnak.
A hétköznapi és önismereti nyelv ezeket a tapasztalatokat gyakran a „belső gyermek” fogalmával írja le.
Pszichológiai értelemben azonban nem egy bennünk élő különálló gyermeki személyiségről beszélünk. A belső gyermek sokkal inkább metafora: segítségével hozzáférhetünk azokhoz a korai érzelmi tapasztalatokhoz, kapcsolati mintázatokhoz, szükségletekhez, testi-idegrendszeri reakciókhoz és önmagunkról kialakított jelentésekhez, amelyek felnőttkorban is hatással lehetnek működésünkre.
Ami egykor védelem volt, később korláttá válhat
A gyermek nem elméleti modellekben gondolkodik, hanem Tapasztal.
- Megtanulja, milyen érzés közel kerülni valakihez.
- Mit történik, amikor sír. Meghallják-e, amikor fél.
- Biztonságos-e hibázni. Lehet-e nemet mondani.
- Elfogadható-e dühösnek lenni.
- Megmarad-e a kapcsolat akkor is, amikor nem teljesít.
Ezekből a tapasztalatokból fokozatosan belső következtetések szerveződhetnek:
→ „Akkor vagyok szerethető, ha megfelelek.”
→ „Nem szabad túl soknak lennem.”
→ „Nekem kell alkalmazkodnom.”
→ „Ha hibázom, megszégyenítenek.”
→ „Ha közel engedek valakit, elveszíthetem.”
→ „Az én szükségletem kevésbé fontos.”
Ezek nem feltétlenül tudatos gondolatok, sokkal inkább olyan tanult szerveződési minták lehetnek, amelyek érzelmi, testi, kapcsolati és viselkedéses szinten egyszerre jelennek meg.
Ami gyermekkorban segíthette a kapcsolathoz való alkalmazkodást vagy a biztonság megőrzését, felnőttkorban már beszűkítheti a választási lehetőségeinket.
Ezért a cél nem az, hogy harcoljunk ezekkel a működésekkel, hanem hogy megértsük őket.
Nem a múltban kell maradnunk ahhoz, hogy megértsük a múlt hatását
A belső gyermekkel végzett önismereti munka könnyen félreérthető úgy, mintha minden jelenlegi nehézségünk okát a gyermekkorban kellene megtalálnunk.
A SELF Integrative Method™ szemléletében nem ez a cél. Nem minden mai reakció gyermekkorból ered, és nem minden nehéz gyermekkori tapasztalat vezet későbbi pszichés problémához.
A kérdés inkább az Mi történik bennem most, és ebből mi tartozik valóban a jelenhez?
→ Mi aktiválódott?
→ Mit érzékel a testem?
→ Milyen érzelem jelenik meg?
→ Milyen jelentést adok a helyzetnek?
→ Milyen szükséglet vagy félelem válik láthatóvá?
→ Milyen régi működés próbál most megvédeni?
→ És van-e ma már más választásom?
Itt válik a múlt megértése jelenidejű önismeretté.
A gyógyulás nem a múlt eltörlése
A pszichológiai változás nem azt jelenti, hogy egy ponton többé nem aktiválódunk. Nem azt jelenti, hogy minden korábbi seb eltűnik, és nem azt sem, hogy állandóan szeretnünk kell önmagunkat.
A változás sokszor sokkal csendesebb.
- Felismerem, amikor aktiválódom.
- Képes vagyok valamivel tovább maradni az érzésemmel anélkül, hogy azonnal cselekednék belőle.
- Megtanulom megkülönböztetni a jelen veszélyét egy korábban megtanult veszélyjelzéstől.
- Egyre kevésbé kell automatikusan alkalmazkodnom, támadnom, visszahúzódnom vagy bizonyítanom.
- És fokozatosan létrejöhet egy olyan belső kapcsolat, amelyben nem elutasítom a sérülékeny részeimet, hanem képes vagyok kapcsolatban maradni velük.
Az önmagunkkal való együttérzés nem önsajnálat
Az önmagunk felé forduló együttérzés nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk magunknak.
Nem mentesít a felelősség alól, nem azt jelenti, hogy minden viselkedésünket elfogadhatónak minősítjük.
Az együttérzés inkább azt jelenti, képes vagyok észrevenni saját szenvedésemet anélkül, hogy újabb szégyennel, önbüntetéssel vagy önelutasítással válaszolnék rá.
Ebben a térben egyszerre férhet el együttérzés és felelősség.
„ Értem, miért alakult ki bennem ez a működés.” és
„Ma már felelősséget vállalhatok azért, hogy mit kezdek vele.”
Ez a kettő nem ellentéte egymásnak, az integráció része.
A SELF Integrative Method™ szemlélete
A SELF Integrative Method™ nem egyetlen tünetet vagy reakciót próbál megváltoztatni.
Az embert egymással kölcsönhatásban álló rendszerként szemléli: gondolat, érzelem, test, idegrendszeri állapot, kapcsolati tapasztalat, korábbi mintázat és jelenlegi választás együtt alakítja azt, ahogyan egy helyzetben működünk.
A folyamat ezért nem egyszerűen arról szól, hogy „átírjuk” a múltat.
Észlelés → Feltárás → Szabályozás → Átdolgozás → Új választás → Integráció
- Először felismerjük, mi történik.
- Aztán megvizsgáljuk, milyen jelentések, szükségletek és korábbi tapasztalatok kapcsolódhatnak hozzá.
- Teret adunk az idegrendszeri szabályozásnak, mert tartós változás nehezen jön létre akkor, amikor a rendszer folyamatos fenyegetettségben működik.
- Ezután válhat lehetővé a korábbi jelentések és automatikus válaszok átdolgozása.
- Majd megjelenhet valami, ami korábban talán nem volt hozzáférhető: a választás.
Nem azért reagálok másképpen, mert megtagadom azt, aki voltam, hanem azért, mert már nem kizárólag annak a régi tapasztalatnak kell meghatároznia, hogyan működöm ma.
A belső gyermek és a belső felnőtt találkozása
Talán itt kapja meg a „belső gyermek” gondolata a legmélyebb értelmét.
A cél nem az, hogy örökre gyermekkorunk sérüléseivel foglalkozzunk, hanem hogy kialakuljon bennünk az a felnőtt működés, amely ma már képes jelen lenni azok mellett az érzések mellett, amelyekkel egykor egyedül maradtunk.
→ Ahol korábban szégyen volt, megjelenhet megértés.
→ Ahol automatikus alkalmazkodás volt, megjelenhet határ.
→ Ahol elhagyatottságtól való félelem volt, kialakulhat a kapcsolódás megtartásának képessége.
→ Ahol önkritika volt, megjelenhet együttérzés.
→ Ahol pedig csak automatikus reakció volt, fokozatosan létrejöhet egy új választás.
→ Nem az a cél, hogy eltüntessük azt a gyermeket, akik valaha voltunk, hanem hogy a felnőtt énünknek többé ne kelljen magára hagynia őt.
Az egyéni változástól a kapcsolatokig
Az eredeti inspiráció – Kaia Ra The Sophia Code című művének spirituális szemlélete – az önmagunkkal kialakított együttérző kapcsolatot egy nagyobb, közösségi átalakulás részének tekinti.
Pszichológiai szempontból ennél óvatosabban fogalmazhatunk. Nem állíthatjuk, hogy az egyéni önelfogadás automatikusan „meggyógyítja” a közösséget, és azt sem, hogy csak az tud együttérezni másokkal, aki már teljesen elfogadta önmagát.
Azt azonban érdemes megvizsgálnunk, hogy amit önmagunkkal való kapcsolatunkban megtanulunk, miként jelenik meg emberi kapcsolatainkban.
→ Ha kevésbé kell védekeznem önmagammal szemben, talán könnyebben maradok jelen egy konfliktusban.
→ Ha felismerem saját sérülékenységemet, talán kevésbé kell szégyenítenem másét.
→ Ha képes vagyok határt húzni anélkül, hogy ezért rossz embernek érezném magam, kevésbé kell a kapcsolataimban felhalmozott neheztelésből működnöm.
→ Ha felelősséget tudok vállalni önbüntetés nélkül, a kapcsolati jóvátétel is elérhetőbbé válhat.
Így az önismeret nemcsak befelé vezet, visszavezet a kapcsolatainkba.
Nem kell megtagadnod azt, aki a túléléshez alkalmazkodott
Talán ez a belső gyermekkel végzett munka egyik legfontosabb üzenete.
Nem kell szégyellned azt a működést, amely egykor segített. Viszont nem is kell egész életedben ugyanabból működnöd.
- Megértheted.
- Kapcsolódhatsz hozzá.
- Szabályozhatod azt, ami aktiválódik.
- Új jelentést adhatsz annak, amit átéltél.
És amikor már nem kizárólag a régi történet választ helyetted, megjelenhet valami új: a lehetőség, hogy ma már te válassz. Ez nem a múlt megtagadása. → Ez integráció.
Ha azt tapasztalod, hogy bizonyos helyzetekben újra és újra ugyanazok az érzelmi vagy kapcsolati reakciók aktiválódnak benned, az önismereti munka segíthet megérteni, mi tartja fenn ezeket a mintázatokat.
A SELF Integrative Method™ folyamatában nem pusztán azt vizsgáljuk, mi történt régen, hanem azt is, hogyan él tovább mindez a jelenben, a gondolatokban, érzelmekben, testi és idegrendszeri reakciókban, kapcsolatokban és választásokban.
Észlelés → Feltárás → Szabályozás → Átdolgozás → Új választás → Integráció
Egyeztessünk időpontot!
Beuss - SELF Integrative Method™
Észlelés. Feltárás. Szabályozás. Átdolgozás. Új választás. Integráció.
#belsőgyermek #önismeret #érzelemszabályozás #önelfogadás #önegyüttérzés #kapcsolatiminták #kötődés #idegrendszeriszabályozás #személyiségfejlődés #SELFIntegrativeMethod #SelfLoveAkadémia
Inspiráció: Kaia Ra – The Sophia Code. A spirituális inspiráció és a jelen írás pszichológiai értelmezése nem azonos; a cikk a témát SELF Integrative Method™ szemléletben, pszichológiai összefüggésekkel dolgozza fel.