Állandóan rohansz? – Produktivitás vagy menekülés?

Nem feltétlenül az a kérdés, mennyit dolgozol, hanem az, hogy képes vagy-e megállni.

A magas aktivitás önmagában nem probléma, és a sok munka nem jelenti automatikusan azt, hogy valaki önmaga elől menekül. Érdemes azonban közelebbről megvizsgálni, mi történik akkor, amikor a feladatok elfogynak, a külső zaj elcsendesedik, és egyszer csak nincs mit megoldani.

Ha ilyenkor nyugtalanság, bűntudat, feszültség vagy az azonnali cselekvés késztetése jelenik meg, a folyamatos aktivitásnak a teljesítményen túl érzelem- és állapotszabályozó funkciója is lehet.

A SELF Integrative Method™ szemléletében ezért nem egyszerűen azt kérdezzük: „Dolgozol vagy menekülsz?” Inkább azt vizsgáljuk, milyen belső állapotból cselekszel, mit szabályoz számodra a folyamatos aktivitás, és megmarad-e a szabadságod arra, hogy akkor is rendben legyél, amikor éppen nem teljesítesz.

Állandóan rohansz? 

„Talán nem az a szabadság, hogy többé nem rohanunk, hanem az, hogy már nem kell mindig rohannunk.”

Van, amikor sokat dolgozunk, mert fontos számunkra, amit létrehozunk. Vannak céljaink, feladataink, felelősségünk, és egyszerűen intenzív időszakot élünk, és s van, amikor a folyamatos cselekvés lassan valami más funkciót is betölt.

Nemcsak haladunk általa, hanem szabályozzuk magunkat, az az eladatból feladatba lépünk. Megnézzük az üzeneteket, elintézünk még valamit, majd elkezdünk egy újabb munkát, és gyorsan még beletuszakolva a napba, rendbe tesszük azt, ami akár holnapig is várhatna.

A nap végére elfáradunk, mégis nehéz leállni.

Ilyenkor érdemes feltenni egy pontosabb kérdést → Valóban azért vagyok ennyire aktív, mert ezt választom, vagy egy ponton már azért is, mert nehéz lenne megállnom?

Ez a különbség sokkal fontosabb annál, hogy kívülről mennyire tűnünk produktívnak.

A folyamatos aktivitás érzelemszabályozó funkciót is betölthet

Pszichológiai szempontból a cselekvés nem pusztán feladatvégzés, bizonyos helyzetekben a folyamatos elfoglaltság segíthet távol tartani olyan belső élményeket, amelyekkel nehezebb kapcsolatba kerülni.

• Szorongást
• Bizonytalanságot
• Magányt
• Haragot
• Szomorúságot
• Ürességet
• Kapcsolati feszültséget
• Vagy éppen azt a kellemetlen érzést, hogy ha pillanatnyilag nem teljesítünk, akkor nem vagyunk elég értékesek.

Ilyenkor a munka vagy a folyamatos aktivitás átmenetileg csökkentheti a belső feszültséget, ez azonban nem feltétlenül tudatos folyamat. Az egyén sokszor valóban azt éli meg, hogy „egyszerűen ilyen vagyok”, „szeretek pörögni”, vagy „rengeteg dolgom van” és ez akár igaz is lehet.

A kérdés nem az, hogy sokat dolgozol-e... A kérdés az, hogy mi történik benned, amikor nem dolgozol.

Mi történik, amikor nincs mit csinálni?

Képzelj el egy estét, amikor váratlanul minden feladatod elmarad. 

Nincs mit megoldani, nincs sürgős e-mail, senki nem vár tőled semmit, nem kell teljesítened.

Mit tapasztalsz?   Megkönnyebbülést, vagy néhány perc után megjelenik egy nehezen meghatározható nyugtalanság?

• Eszedbe jut, mit kellene még elintézni? 
• Automatikusan a telefonod után nyúlsz? 
• Bűntudatod támad, amiért „nem csinálsz semmit”?
• Úgy érzed, elvesztegeted az idődet?

Ezek a reakciók önmagukban nem jelentenek problémát, viszont információt hordozhatnak arról, hogy a teljesítmény és az aktivitás milyen szerepet tölt be a belső szabályozásodban.

Az idegrendszer számára a megállás sem mindig egyszerű

Van még egy fontos réteg. Aki hosszabb ideje magas készenléti állapotban él, annak a szervezete hozzászokhat a folyamatos mobilizációhoz.

• Mindig van következő feladat. 
• Következő probléma. 
• Következő határidő.

Ilyenkor paradox módon a megállás nem feltétlenül békét hoz, eleinte akár felerősítheti a nyugtalanságot.

Ezért nem mindig segít az a tanács, hogy „Egyszerűen lassíts le.”

Hiszen a lassítás képessége nem pusztán döntés kérdése, sok esetben fokozatosan tanulható meg újra az átmenet az aktivitás és a nyugalmi állapot között.

SELF Integrative Method™ → nem a rohanást akarjuk megszüntetni

A SELF Integrative Method™ szemléletében nem az a cél, hogy a sok munkát automatikusan problémának tekintsük.

És nem az a kérdés, hogy „Dolgozol vagy menekülsz?”

Ennél érdekesebb kérdés → Mi történik benned, miközben folyamatosan csinálsz valamit?

• Mit érzel?
• Mit jelez a tested?
• Milyen állapotban van az idegrendszered?
• Mi történne, ha most nem kezdenéd el a következő feladatot?
• Milyen gondolat jelenne meg?

És talán a legfontosabb → Van valódi választásod?

Tudsz intenzíven dolgozni, amikor annak van ideje, és képes vagy megállni, amikor már nincs szükség a cselekvésre?

Mert a pszichológiai rugalmasság nem azt jelenti, hogy mindig nyugodtak vagyunk, hanem azt, hogy egyre kevésbé egyetlen automatikus működésmód áll rendelkezésünkre.

Két ember ugyanannyit dolgozhat, belül mégis egészen más történhet

Nézzünk egy példát → Panna intenzív napokat él, sok feladata van, időnként elfárad, néha még túl is vállalja magát. 

Ugyanakkor amikor befejezi a munkát, képes átlépni egy másik állapotba, tud jelen lenni a családjával, elmenni sétálni, pihenni vagy egyszerűen nem csinálni semmit. Nem azért egészségesebb a működése, mert kevesebbet dolgozik, hanem mert megmarad a rugalmassága.

Péter szintén rengeteget dolgozik, nála azonban a megállás pillanatában feszültség jelenik meg. 

Amikor nincs feladat, hamar talál egyet, ha pihen, bűntudata támad, ha éppen nincs mit megoldani, nyugtalanná válik. A munka ezért számára már nem kizárólag célorientált tevékenység. A belső állapotának szabályozásában is szerepet kap.

Kívülről mindketten szorgalmas, teljesítményorientált embereknek tűnhetnek, a lényegi különbség belül történik.

Amikor az értékesség összekapcsolódik a teljesítménnyel

A háttérben olykor mélyebben rögzült tanulási tapasztalatok is megjelenhetnek.

→ „Akkor vagyok értékes, ha teljesítek.”

→ „Nem lehetek lusta.”

→ „Mindig hasznosnak kell lennem.”

→ „Előbb mindent meg kell csinálnom, és csak utána pihenhetek.”

Csakhogy a „minden” ritkán fogy el, így a pihenés folyamatosan későbbre kerül, a teljesítmény pedig észrevétlenül összekapcsolódhat az önértékeléssel.

Ettől kezdve már nem egyszerűen arról van szó, hogy sokat teszek, hanem arról is, hogy a cselekvésen keresztül próbálom fenntartani azt az érzést, hogy rendben vagyok.

Nem minden rohanás menekülés

Ezt különösen fontos kimondani, a tartós elfoglaltság hátterében nem kell minden esetben pszichológiai elkerülést keresni. Lehet valaki túlterhelt azért, mert objektíven túl sok feladata van. Lehetnek anyagi, családi vagy munkahelyi kényszerei, lehet átmenetileg olyan életszakaszban, amely egyszerűen nagyobb terhelést kíván.

Ezért önmagában abból, hogy valaki sokat dolgozik, nem lehet következtetni arra, hogy önmaga elől menekül.

A figyelmet inkább akkor érdemes erre fordítani  amikor a megállás tartósan nehézzé válik, a pihenés bűntudatot vagy jelentős feszültséget kelt, a teljesítmény egyre kevésbé hoz valódi elégedettséget, miközben az egyén mégsem képes kilépni a folyamatos aktivitásból.

Itt már érdemes megvizsgálni, milyen funkciót tölt be a „mindig csinálnom kell valamit” állapota.

A megállás nem teljesítményfeladat

A megoldás ezért nem az, hogy a pihenésből is újabb kötelező projektet készítünk! Nem kell tökéletesen meditálni, valamint nem kell erőből „jól lenni a csendben”.

Először elegendő észrevenni, mi történik. "Amikor megállok, mit kezdek el érezni?" (Ez már önmagában fontos önismereti információ.)

A SELF Integrative Method™ szemléletében az észlelésből indulunk → megfigyeljük a gondolatot, az érzelmet, a testi reakciót, az idegrendszeri állapotot és azt a jelentést, amelyet az adott helyzethez kapcsolunk.

Nem azért, hogy megszüntessük önmagunk egy részét, hanem azért, hogy ahol eddig automatikus reakció működött, ott fokozatosan megjelenhessen a választás lehetősége.

Talán nem az a szabadság, hogy többé nem rohanunk, hanem az, hogy már nem kell mindig rohannunk. Dolgozhatunk intenzíven, amikor annak van helye, megállhatunk, amikor elfáradtunk, és lassan megtapasztalhatjuk azt is, hogy az értékünk nem szűnik meg abban a pillanatban, amikor éppen semmit sem teljesítünk.

#térnyitókérdésed

Ha ma egyetlen feladatot sem kellene már elvégezned, mit éreznél először?

• Megkönnyebbülést?
• Nyugtalanságot?
• Bűntudatot?
• Ürességet?
• Vagy egyszerűen jólesne megérkezni önmagadhoz?

Nem szükséges azonnal megváltoztatnod azt, ami megjelenik. Először csak vedd észre.Mert néha nem az mutatja meg legpontosabban a működésünket, hogy mit csinálunk egész nap, hanem az, hogy mi történik bennünk akkor, amikor végre nem kell csinálnunk semmit.

Fontos! A folyamatos aktivitás, a sok munka vagy a pihenés nehézsége önmagában nem pszichológiai zavar, és nem bizonyítja, hogy valaki „önmaga elől menekül”. Az ilyen működés hátterében számos egyéni, kapcsolati, élethelyzeti és pszichológiai tényező állhat. A SELF Integrative Method™ szemléletében ezért nem címkézünk egyetlen viselkedés alapján, hanem annak funkcióját, összefüggéseit és az egyén számára hordozott jelentését vizsgáljuk.

Ha ma minden feladatod elfogyna, képes lennél egyszerűen megállni, vagy rögtön keresnél valamit, amit még meg kell csinálnod?

Talán éppen az erre adott belső válasz mutatja meg, hogy számodra hol ér véget a produktivitás, és hol kezdődik valami más.

Beuss
SELF Integrative Method™

#SELFIntegrativeMethod #önismeret #pszichológia #pszichológiairugalmasság #érzelemszabályozás #idegrendszer #stressz #szorongás #teljesítménykényszer #produktivitás #önértékelés #önreflexió #tudatosjelenlét #belsőegyensúly #mentálishigiéné #önazonosság

Nincsenek hozzászólások

Válasz