Amikor a régi önmagunk már túl szűk
Az élet változásaival együtt mi magunk is folyamatosan formálódunk. Mégis, sokszor észre sem vesszük, hogy miközben a környezetünk és a körülményeink változnak, a belső működéseink, (a gondolataink, szokásaink, meggyőződéseink) még mindig a „régi énünkhöz” igazodnak. Ahhoz az énrészhez, amely valaha segített túlélni, eligazodni, vagy biztonságban érezni magunkat.
Amikor viszont már kinőttük ezeket a régi mintákat, akkor elkezdenek kényelmetlenné válni, intha egy régi kabátot próbálnánk tovább hordani, ami már szűk, nehéz vagy egyszerűen nem illik hozzánk. Ilyenkor megjelenik a vágy a változásra, és vele együtt az identitásváltás lehetősége.
Viszont ez a lépés nem csupán új dolgok elsajátítását jelenti, sokkal inkább annak felismerését és elengedését, ami már nem szolgál.
Az élet során mindannyian kialakítunk olyan szokásokat, viselkedésmintákat, meggyőződéseket vagy érzelmi kapaszkodókat, amelyek segítenek túlélni egy adott helyzetet. Ezek lehetnek
- védekező mechanizmusok
- „így szoktam” struktúrák,
- túlélési stratégiák,
- vagy egyszerűen olyan szokások, amelyek valaha biztonságot adtak.
Ám amikor továbblépünk egy új életszakaszba, amikor fejlődünk, gyógyulunk, rálépünk a saját utunkra, ezek a régi „botok” már nem segítenek, sőt, olykor vissza is tartanak.
Az identitásváltás lényege nem az, hogy valami újat veszünk fel, hanem hogy elengedjük azt, ami már nem szolgál minket.
Miért nehéz mégis elengedni?
Mert a megszokott mindig biztonságot nyújt, még akkor is, ha közben korlátokat állít.
- A komfortzóna kényelmes.
- Az ismerős identitás kiszámítható.
- A változás azonban bizonytalan, és sérülékenységet kíván.
A régi énünk meg akar védeni attól, ami ismeretlen, viszont az igazi növekedés mindig a kényelmi zónán túl történik, és ahhoz, hogy lépjünk, először elengedni kell.
Olyan ez, mint újra megtanulunk járni. Először bizonytalan, ingatag, talán ijesztő is, viszont minden lépéssel egyre biztosabbá válik, a járás képessége elmélyül.
Az áttörés pillanata
Az identitásváltás nem egyetlen döntés, hanem egy belső átállás
Felismerem, hogy kinőttem a régi mintáimat, bízom abban, aki lehetek, és megengedem, hogy a változás megtörténjen. Az igazi áttörés pedig ott kezdődik, ahol elengedjük a biztos kapaszkodót, és helyette önmagunkba kapaszkodunk.
#Térnyitókérdesed
Mi az értéke a komfortzónának, amihez még akkor is ragaszkodsz, ha az már korlátozz?
Mi a ragaszkodás mögötti választás? Talán a félelem? A megszokás? Vagy valami mélyebb kötődés a régi identitáshoz?
Írd meg, kíváncsi vagyok. 💬
Beuss 🤍🪽
A fejlődés bátorságot kíván, viszont a szabadság ott vár a túloldalon.