BELSŐ ERŐ FELÉLESZTÉSE
A reziliencia pszichológiája arról szól, hogyan tudunk újra és újra talpra állni – nem úgy, mintha semmi sem történt volna, hanem úgy, hogy közben mélyebb önismerettel, nagyobb belső erővel és tisztább céltudatossággal haladunk tovább.
A belső erő fejlesztése nem valami elvont, misztikus folyamat, hanem nagyon is emberi: arról szól, hogy hogyan viszonyulunk önmagunkhoz akkor, amikor az élet kibillent bennünket a megszokott egyensúlyból.
A reziliencia nem azt jelenti, hogy nem fáj, nem félek, vagy nem bizonytalanodom el. Hanem azt, hogy a fájdalom, a félelem és a bizonytalanság mellett is tudok mozdulni.
Azt jelenti, hogy kapcsolódni tudok egy mélyebb réteghez önmagamban – ahhoz a részhez, amely emlékeztet arra: már túléltem máskor is.
Nem azért vagyok erős, mert mindig rendben vagyok, hanem mert képes vagyok újra rendezni magamban a rendet.
Vegyünk egy konkrét példát.
Képzelj el egy nőt, aki egy párkapcsolati szakítás után, amit hosszú ideig elkerült, teljesen elveszettnek érzi magát. Korábban úgy hitte, csak akkor értékes, ha más számára fontos.A szakítás után napokig csak ült a kanapén, a csend pedig úgy zúgott körülötte, mint egy vákuum.
Az első napokban a fájdalom megbénította, aztán egy reggelen – nem is tudni, honnan jött – valami megmozdult benne.
Elővette egy régi naplóját, és olvasni kezdett. Talált egy bejegyzést, amit évekkel ezelőtt írt:
Egyszer emlékezni fogok erre a napra úgy, mint amikor újra elkezdtem hinni önmagamban.
Ez volt a fordulópont. Nem oldotta meg azonnal a fájdalmat, de emlékeztette arra, hogy benne él egy hang, ami képes áthangolni a nehézséget.
Ettől kezdve minden nap leült és írt.
Nem nagy dolgokat, csak pár sort arról, mit érez, mitől fél, és mit tanult meg magáról aznap. Elkezdett figyelni azokra a pillanatokra, amikor mégis nevetett egy kávé mellett, amikor egy barát megölelte, amikor reggel magára mosolygott a tükörben. A gyász mellett elkezdett helyet adni az újjászületésnek is.
Ez a folyamat – a fájdalommal való együttlét, az érzelmek megnevezése, az apró örömök tudatosítása – lassan visszahozta őt önmagához.
És ezzel párhuzamosan kialakított egy új belső narratívát:
Nem a veszteség definiál engem, hanem az, ahogyan újra felépítem magam belőle.
Ez a történet a gyakorlatban mutatja meg, mit jelent a reziliencia: a tudatos jelenlétet önmagunk mellett, az érzelmi rugalmasságot, és azt a bátorságot, hogy fájdalommal a zsebünkben is lépéseket tegyünk a saját életünk felé.
A belső erő tehát nem valami, amit kívülről kapunk. Hanem az a képességünk, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal, akkor is, amikor minden más széthullik. És ha ez sikerül – akkor nem csak túlélünk. Hanem átalakulunk.
#napitérnyitókérdésed
„Mi van akkor, ha ez a mostani káosz nem összeomlás, hanem szent újrateremtés – egy belső alkotóműhely, ahol tested emlékezik, lelked újjáéled, és szellemed végre kiterjeszkedhet a saját igazságára?”
Beuss
#önismeret #tudatosság #mindfulness #öngondoskodás #egészség #mentálisegészség #rutin #rugalmas #gondolkodásmód #érzelmitudatosság