A hiba lehet gondatlanságból, tudatlanságból, lustaságból, feledékenységből, tévedésből eredő kifogásolható cselekedet, amely rendszerint az egyén számára nem tesztő következményekkel jár.

Lehet, hogy olyan döntést hoztál, aminek a vonzata nem tetszik?

Ha ezt hibának akarod hívni, ám legyen.

Viszont arra buzdítalak, ne definiáld magad, hibaként, hibásként, mert hibáztál, törekedj arra, a hibás döntés megtapasztalása többet ne legyen választható számodra.

Semmiképp ne kövesd el azt a hibát, hogy megítéled magad a hibázásod miatt.

Így mentesítheted magad az önhibázás, majd a hibáztatás, vádaskodás általi spirális erőtől, ami újabb és újabb hibás választásokba helyez.

Hibát megtapasztalni nem hiba.

Feloldva ezzel minden jelen lévő védekező elhatárolódást, amin keresztűl kapcsolódsz a korlátlan lehetőségeiddel választasaidat vonatkozóan.

Védekező elhatárolódás

A védekező elhatárolódás a sebezhetőség elleni védekezés egyik formája

Amikor elhatároljuk magunkat a közelségtől, hogy elkerülük a szeparáció fájdalmát, ahogyan a szoros kapcsolat túl nagy fájdalmat okoz, az agy visszájára fordítja a kötődő ösztönt ,- vonzerő helyett taszító erővé változtatja.

Védekező elhatárolódás alkalmával, ellenszenv válik érzékelhetővé a hozzánk közelálló személy iránt, akihez vonzódnunk kellene.

Ez egy ösztönös védekező mechanizmus, viszont minnél többet időzünk ezzel a megtapasztalással, rögzítjük azt, akkor jóllehet egész személyiségére kihat, lehetetlenné téve az egészséges kapcsolódás kontextusát.